Lenni vagy nem lenni

„Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés” – Hamlet híres monológjának örök érvényű kérdését tán még a gyermekek is ismerik. Ez a kérdés most Európában is, amelyet egyre inkább elárasztanak az Afrikából beözönlő migráns tömegek – amelynek népei lassan ébredeznek –, de vezetői továbbra sem akarják meglátni a helyzet kritikus voltát.

Tavaly már elhangzott az EP-ben Juncker úr szájából, hogy a népeknek nem kellene szavazniuk, úgy sem tudják eldönteni, mi a jó nekik. Az utóbbi idők választásai azonban eldönteni látszanak: bizony tudják Európa polgárai, hogy mit akarnak. Csehországban, Ausztriában, a napokban pedig Olaszországban nyertek választást olyan jobboldali és jobb-közép pártok, akik a bevándorlás megfékezését és Európa védelmét tűzték zászlajukra. De egyre nehezebben tartják féken a nyugati nagyhatalmak vezetői a polgárok indulatait és tiltakozását, napról napra bebizonyosodik, hogy a beáramló afrikai és ázsiai tömeg államot képez az államban, beilleszthetetlen a társadalomba, és lassan a befogadók létét is veszélyezteti.

Közben az EP és most már az ENSZ is erőlteti a korlátlan bevándorlási politikát. „A bevándorlók már Európában született gyermekeinek, és a most érkezőknek automatikusan meg kell kapniuk az európai állampolgárságot, és mindent, ami azzal együtt jár, mert ez jelenti az integráció valódi lehetőségét” – mondta Cécile Kyenge olasz baloldali európai parlamenti képviselő az M1-nek adott exkluzív interjúban. A kongói származású Cécile Kyenge az első fekete bőrű miniszterként dolgozott az olasz kormányban. Elsőként töltött be olyan posztot, amelynek a külföldről érkezett emberek integrációjának elősegítése volt a feladata. (Képzelhetjük, milyen elszántan védte és védi az olaszok és az európai népek érdekét!) Az ENSZ globális egyezménytervezete főleg az emberek jogairól szól, ezért eltűnik a megkülönböztetés a gazdasági migránsok és a menedékkérők között, hiszen azt az embert kell megvédeni, akinek nincs hová mennie, mondta Kyenge asszony. Kijelentette, hogy annak, aki nyomorúságos helyzetből, a szegénység miatt menekül nincs kevesebb joga, mint annak, aki háború elől menekülve keres menedéket. Mindegyikük számára védelmet kell nyújtani – szögezte le. És azt is kijelentette tavaly: Olaszországban túl nagy a rasszizmus és a migrációtól való félelem. Ezeket pedig úgy lehetne enyhíteni, ha a bevándorlás segítségével kicserélnék az ország népességét. Természetesen migránsokra...

Az olaszországi miniszter, ma már EU-képviselő Cécile asszony kedvéért, aki most az Európa Parlamentben fújja a passzátszelet, mondjunk pár szót Kongóról. A demokratikusról és a másikról, a köztársaságról is, mert hasonló a helyzetük. Ritka az a pillanat, amikor éppen nem harcolnak egymással valamilyen népcsoportok ezekben az országokban, ezért nem meglepő, hogy 2018 márciusának első napjaiban újabb etnikai zavargások törtek ki, jelentős számú halálos áldozattal. A tizenkét éven át tartó belső háborúban több százezer nőt és gyereket erőszakoltak meg, mert hitük szerint ez a „háborús fegyver” az ellenség alapjait, egy nép szövetét roncsolja szét. (Figyeljünk rá, Európában is ezt teszik!)  A zsoldosok azonban békés pigmeus férfiakat is szodomizáltak gyermekeik, családjuk és törzsük tagjai előtt, abban a hitben, hogy ezáltal földöntúli harci erő szállja majd meg őket. Senki nem ismeri a pontos számokat, de jó félmillióra becsülik a csoportos nemi erőszakok áldozatainak a számát. A legfiatalabb mindössze egy kétéves baba volt, akinek tragédiájáról értesültek.

Ezek után, a közelgő magyar választás valóban sorsdöntő lehet Európa sorsa szempontjából. „Egyre több szövetségesünk látszik gyülekezni mellettünk” – hangoztatta az Országgyűlés elnöke múlt csütörtökön Sopronban. Kövér László hozzátette, Londonban 2001 óta ötszáz keresztény templomot zártak be és 423 mecset épült. 2020-ra 800-900 ezer között lesz az „imádkozó keresztények és az imádkozó muszlimok száma“, azzal a különbséggel, hogy az imádkozó keresztények fele 65 évnél idősebb lesz, ugyanakkor az imádkozó muszlimok fele 25 évnél fiatalabb. – Ha Magyarország „elesik“, akkor ez a folyamat megakad, a visszájára fordul, és „bevégeztetik Európa jövője” – mondta a házelnök.

Valóban elmondhatjuk tehát: Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés... És április 8-án rajtunk, magyarokon lesz Európa és a világ szeme. Nemcsak saját magunk és gyermekeink sorsát döntjük el, de az egész Közép-Európáét is.