Majdnem világháború?

Nem szeretnék riadalmat kelteni, semmi ok nélkül sötét jövőt festeni, ezért vegyék úgy, hogy csak figyelemkeltőnek szántam ezt az írást. Aki nem ismeri a történelmet, vagy nem gondolta végig az akkori eseményeket, annak javaslom: kukkantson bele az eddigi két világégés kezdetébe. Azért, hogy rájöjjön: mindkét világháború egy kontinens, nevezetesen Európa államai közötti konfliktusból indult ki, s abból vált minden világrészt érintő háborúvá. Az államok fokozatosan sodródtak bele a sok-sok tízmilliós áldozattal, meg jelentős anyagi károkkal járó harcokba. A pusztításokat csak évtizedeken keresztül tartó nehéz munkával lehetett helyrehozni. 

Miért hívom fel erre a figyelmet? Mert a jelek most is afelé mutatnak, hogy a világ lassan belesodródik egy általános, minden világrészt felölelő konfrontációba. Aki kételkedik ebben, gondolja végig az eddig lezajlott eseményeket. 

Afrikában évtizedek óta folyik a véres küzdelem az alig több mint fél évszázada függetlenné vált országok között. Felbecsülhetetlenül sokmillió áldozattal. Ahelyett, hogy az államok vezetői országuk politikai és gazdasági megszilárdításáért tevékenykednének, a hatalomért folytatnak ádáz küzdelmet a belső ellenzékkel. (Az ellenzék meg a rendre felbukkanó diktátorok ellen!) Olykor hasonló sorsú szomszédjaikkal hadakoznak alig néhány négyzetkilométer területért, netalán vallási ellentétek miatt. A fegyverek dörögnek, a lakosság pusztul, a fegyvergyárosok milliárdokat keresnek. 

A közel-keleti helyzet immár évtizedek óta robbant ki időnként véres háborút. Hol Irak és Irán, hol Izrael és szomszédjai (Egyiptom, Szíria, Libanon), hol Pakisztán és Afganisztán ellentétéből, hol a megoldatlan (megoldhatatlan?) palesztin kérdés miatt. Lásd gázai öveztet. 

És az eddig csendes Európában is, közel hetven évet tartó békét követően fellángoltak a harcok, hiszen immár négy éve folyik a testvérháború Oroszország és Ukrajna között. A két fél közötti fegyverszünetre, békemegállapodásra még remény sincs. Még az Egyesült Államok közvetítésével sem. 

S hogy tovább eszkalálódjon a háború, most az Amerikai Egyesült Államok és Izrael megtámadta Iránt. Bár az USA ezt nem háborúnak (nem is üzent hadat!), hanem, „rendcsinálásnak” (mint Venezuelában) minősíti, nem kétséges, hogy az irániak mindenütt támadják, és támadni is fogják az amerikai érdekeltségeket. Az amerikai támaszpontokat, a diplomáciai képviseleteket, a kereskedelmi kirendeltségeket. Ez azt jelenti, hogy az amerikai kontinens közvetlenül is belesodródik a háborúba, mint korábban Koreában, Vietnámban vagy Afganisztánban. Különben az iráni válaszcsapások tíz Perzsa-öböl melletti országot is érintettek a konfliktusban. 

Aki végiggondolja, rájön: jelenleg lényegében Ausztrálián kívül valamennyi emberlakta világrészen háború folyik. Számban több mint a második világháborút követően bármikor. (Nógrádi György szakkommentátor szerint a világ mintegy 70 államában folyik fegyveres harc.) Tehát területileg a konfliktusok sora már világháborúnak nevezhető. Annak, amelynek kirobbanására a magyar miniszterelnök hosszú ideje hiába figyelmeztet. És amit sem Európa nyugati felének vezetése, de még a magyar balliberálisa ellenzék sem hajlandó tudomásul venni. Ez utóbbinak az elnöke és szakpolitikusa még azt is tagadja, hogy a szomszédban háború folyik. Olyan, amelynek eddig tagadhatatlanul sok-sok százezer áldozata van. Közöttük a Kárpátalján élő nemzettársaink közül is sokan. Akkor ez nem majdnem világháború. Vagy talán már egészen az?

Uram, mikor hallgatunk már a józanabb eszünkre?