Malomtörténet

Nemrégiben meghívást kaptam egy hétvégi délutánra egy Arad megyei kis faluba.

Jártam már ott természetesen máskor is – legutóbb, emlékezetem szerint egy falunapon, amiről be is számoltam az újságban –, s ott találkoztam a régi ismerőssel, az immár nyugdíjas, Aradon a Szabadság-szobor újraállítása kapcsán is jól ismert nevű építészmérnökkel, Bálint Györggyel, aki invitált, hogy nézném meg a falu helyreállított malmát.

Örömmel mondtam igent, de mindmáig nem került rá sor.

Most sokadmagammal voltam jelen, az aradi köz- és kulturális élet számos személyiségével, élen a megye prefektusával – sokan mások is ott lettek volna, ha nem szólítja őket éppen máshová a közéleti kötelezettség.

Gyönyörködtem a helyreállított malomban, amely amúgy félig-meddig l’art pour l’art jelenség; búzát, kukoricát nem őröl, bár tudna, hisz elképesztő pontossággal, gonddal helyreállították.

A család, és mindenekelőtt az abba beházasodott férj csodálatos, feledhetetlen feleségének emléke előtti tisztelgésként.

Elhatároztam: alkalomadtán visszatérek a témára. Azt hiszem, érdemes.