Március

Húsz évvel ezelőtt tört ki a marosvásárhelyi véres etnikai összecsapás. Két évtized után sem tudni pontosan, hogy kik voltak annak értelmi szerzői.

Jóllehet manapság már világos, hogy mesterségesen, felülről szított ellentét volt, melynek részvetői csupán figurák a sakktáblán. De ki mozgatta őket? Hiszen a hodáki és libánfalvi román parasztokat valaki megszervezte, felfegyerezte, s az őket Marosvásárhelyre szállító buszok sem az égből potyogtak, hanem valakik rendelkezésre bocsátotta.

Diverzió volt a javából. Felülről megszervezett manipuláció. Az 1989-ben utcára vonuló, diktatúrát megdöntő nép valódi rendszerváltást követelt. 1990 elején rendszeresek voltak a forradalmat ellopó, hatalmuk átmentésére törekvő kommunisták és szekusok elleni megmozdulások. Sőt, március 11.-én a temesvári kiáltvány nyolcadik pontja egyértelműen követelte a szekusok és pártaktivisták – azaz a hatalmat megszerző klikk – kizárását a közéletből.

Januárban és februárban Iliescu és pártaktivista-szekus bandája szervezett ugyan „bemelegítő” jellegű, kisebb bányászjárásokat, de valamivel sürgősen el kellett terelni a közvélemény figyelmét a temesvári nyolcadik ponttól. A magyar kártya kézenfekvőnek bizonyult, s a hosszú évek után először megünnepelt március 15. jó kiindulópontnak.

A robbanásig feszült társadalmi ellentét ezáltal a kommunisták/demokraták síkról a magyar-román szintre terelődött, s a nemzeti összefogás lázába terelt nép elsiklott afölött, hogy március 26.-án hivatalosan megalakult a Securitate útóda, a SRI.

Ezt eredményezte a marosvásárhelyi vérengzés, amelyben 3 magyar és 2 román életét vesztette. Iliescunak és szekus hordájának megérte, hatalmuk megszilárdult. Hajszáluk sem görbült 20 év alatt, sőt, fontos politikai, gazdasági és média pozíciókat szereztek!

Nemrég azonban feloldották az 1989-es események aktáinak titkosítását. Remélhetőleg hamarosan a marosvásárhelyi vérengzés – és a nagy bányászjárás – aktáiba is be lehet tekinteni.

20 év után végre meg kell ismerni az igazságot. S felelősségre vonni a vérengzés tulajdonképpeni – értelmi – tetteseit. Hogy a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó bitorlók soha se rúghassák fel többé Erdély etnikai békéjét.