Másodvirágzás

A Maros közelében lakunk, szinte naponta biciklizek vagy sétáltatom a kutyám a parton. A Csálába vezető bicikliutat az új Maros-híd építése miatt, a kerékpárosok nagy bosszúságára, kettévágták, csak nagy kerülővel lehet az utat folytatni. De majd csak elkészül ez az évtizedek óta tervezett, és most már valósággá váló híd is. Szóval legutóbb épp a kutyám volt soron. Ilyenkor, amikor séta közben gyakran emelgeti a lábát, aprólékosabban szoktam nézegetni a környezetet, a mindenféle giz-gazt, a növényeket és főleg a virágokat. Most meglepetten vettem észre, hogy sok növény, legalább tíz-tizenötféle, amely már teljesen elszáradni készült, újból szárba szökött, sőt virágba is borult, már másodszorra ebben az évben. Vannak virágok, amelyeknél ez nem ritka, például az orgona. De ilyen, mondhatni tömeges másodvirágzásra én nem emlékszem, pedig túl vagyok már a nyolcadik X-en. Nem is kellene említenem, hisz mindenki tudja, hogy a növények ezt saját vesztükre teszik, mert virágzás közben éri őket a fagy, és így veszélybe kerülnek a jövő évi termő rügyek. Most több a virág, de az elkövetkező esztendő kontójára. Elgondolkoztató, de nem érthetetlen ez. Növényeinkbe két fő dolog van bekódolva: a napfény és a talajnedvesség. Jó esetben számukra ezek túltengése jelentheti a kikelet eljövetelét. Emlékeznek, ugye, az emlékverses könyvecskékből, a hölgyek biztosan megőrizték azokat, vagy a falvédőikről a csacska kis sorokra: a virágnak megtiltani nem lehet, hogy nyíljon, ha jön a szép kikelet. Falun nőttem fel, a haszonnövényeket mind jól ismerem, a vadon élők közül viszont csak kevésnek tudom a nevét. Most katángkóró és kígyószisz virágokat láttam, mindkettő csodálatosan kék. Nem zárhatom le ezt a témakört anélkül, hogy ne hozzam szóba a nagy mumust, az úgynevezett globális felmelegedést. Lehet, hogy ennek is van köze a növénytakaró két említett éltető elemének a mostani túlburjánzására, de ne feledjük, hosszú, esős, meleg őszök máskor is voltak, és virágok is nyíltak ilyenkor.

Másodvirágzás – ízlelgetem magamban drága anyanyelvünk e szép és kifejező összetett szavát. Vajon csak a növényekre vagy talán az emberekre is vonatkozhat? Előfordulhat az emberek életében is van másodvirágzás, de vajon milyen is az? Olyankor mondjuk ezt, amikor valakinek hosszú, sanyarú kihagyás után újra feljön a napja, int neki az élet. Ennek a szép hosszú ősznek a vége felé arra biztatok mindenkit, és különösképpen a szépkorúakat, hogy bátran, de finoman szakítsanak maguknak pár szálat ezekből a másodvirágokból, hogy kinyerjenek belőlük némi erőt és energiát maguknak, még mielőtt azok megfagynának.

Fekete Géza