Mától

Népszavazásban elég jók vagyunk: 1991-től mostanáig, a tegnapit is beleszámítva, már hat alkalommal estünk túl rajta. Persze meg se közelítjük, mondjuk a svájciakat, akiket olyan gyakran hívják az urnák elé, hogy már-már maguk is unják. De azért elmennek, mert náluk ez századok óta a demokrácia gyakorlásának módja.

Romániában a XXI. század első évtizedének a tegnapi immáron a negyedik népszavazása volt, s ebből kettő egy emberhez – Traian Băsescuhoz – kötődött: először, 2007 májusában és másodszor 2012 júliusában arról kellett a lakosságnak döntenie, hogy menjen-e vagy maradjon a sokak ellenszenvét kivívott államfő, a „játszó elnök”, akit a vele szembenállók az utóbbi időben „az első számú közellenségnek” tekintettek.

Először a nép, 2007-ben, viszonylag kevés plusz szavazattal úgy döntött: az elnök marad.

Tegnap, e sorok írásakor még nem tudjuk, hogyan határozott a nép, megy-e vagy marad-e.

Legutóbb, majdnem öt esztendeje sokan, akik az elnök győzelmével együtt vereséget szenvedtek, azon siránkoztak, hogy a külföldi román szavazók döntötték el a „mérkőzést”. Idén, eddig, a külföldi szavazókörzetek számán túl jószerével semmit nem hallottunk a külföldi románok opcióiról. Pedig, ha jól tudjuk, többen vannak, mint öt évvel ezelőtt. Ami, többek között, azt bizonyítja (legalább ezredszer), mennyire változó a retorika ugyanabban a kérdésben, attól függően, hogy ki és mire használja.

Ha az eredményt vasárnap késő délután még nem is ismerjük, azt tudjuk, hol, mikor szavaztak a nép államelnök ellen kiálló nagyjai (nyilván azt is, hogyan, mire szavaztak), hiszen a sajtó, a televízió egyik fő témája a kampánycsendben, hacsak nincs valahol egy várva várt botrány, őket követni. És hallottunk persze néhány egészen buta, agyoncsépelt, minden választásnál elmondott közhelyet is arról, hogy mire szavazott x vagy y főfejes. Hát persze, hogy mindannyian az ország jövőjére, javára, hisz senkinek sincs forróbb óhaja a köz és a haza alázatos szolgálatánál. Holnaptól (azaz mától, hétfőtől) talán a reális szabadság első napja köszönt be, az embereknek, a gyerekeknek és időseknek is több szabadságuk és több reményük lesz – hallottuk egy fő-fő politikustól. Mától, mondta ugyanő, talán a második forradalom kezdődik Romániában.