Mégis igazgató lettél…

ltalában nem használom a furcsa szót, de ez az írás az. A kettős cím se más. Egyrészt József Attila verse, Thomas Mann üdvözlése, másrészt diákkori olvasmányom, Zubor István Mégis ötödikes leszek című regénye munkál bennem. További részletekbe nem bocsátkozom, nem magyarázkodom. Elfogadom némely barátom gúnyos mosolyát is.A furcsaság okára e sorok végén remélem fény derül.Iskolánk igazgatóinak megadtam a kellő tiszteletet, a nekik járó elismerést. A megértést is, kivéve, ha valami, nekem szokatlan történés nem engedte ezt meg.Köszöntse most is részemről főhajtás az örökkévalóságba költözötteket, s jusson maroknyinál több elismerés mindazoknak, akik szerepet vállaltak iskolánk irányításában.Voltak, akik küldetéstudattól vezérelve fogalmazták meg maguknak a célt: igazgató leszek. Másokat a megtisztelő felkérés, a szolid kötelességtudat ültetett az igazgatói székbe.(E sorok írója nem tarthat igényt az elismerésre, mert kényszerűségből lett igazgató, s a lemondása előtti években már csak kényszeredetten tette a dolgát.)Kedves Béla, emlékezned kell!Valamikor régen, 1967-ben vagy 68-ban bejelentetted nekem, tanárodnak, osztályfőnöködnek, hogy a fizika és a kémia különösképpen érdekel, s nem kizárt, hogy egyszer majd kollégák leszünk.Te akkor osztályfelelős voltál, s néhány társaddal együtt nagyszerűen „vittétek” az osztály ügyeit, alaposan megkönnyítve munkámat.Én akkor valami ilyesmit mondtam.– Béla (lehet, hogy Juhász), ennek örülök, de én azt szeretném, ha egykor te lennél ennek az iskolának az igazgatója.Amikor erre már lehetőség is lett volna, bár nem voltam döntési helyzetben folyamatosan kapacitáltalak, fűzd szorosabbra azokat a szálakat, amelyek egykori iskoládhoz kötnek, vállalj szerepet annak vezetésében. Úgy tudom, hasonló felkéréssel vezető állásban levő tanügyi személyiségek is fordultak hozzád. Akkor határozottan nemet mondtál.És most késésben ugyan, de nem későn mégis igazgató lettél. Sokunk örömére és megelégedésére.Ha ez korábban történik, érzésem szerint számos konfliktushelyzet gyökerei gyorsabban elszáradtak volna.Az iskola élére állított új formációnak helytállása iránt nincsenek kétségeim, kivívja az aradi magyarság elismerését.Ezt az alkalmat használom fel, hogy iskolánk sorsát figyelemmel kísérő szűk baráti köröm nevében, gratuláljak Király András úrnak (nem merem azt írni, hogy Andrisnak) államtitkárrá való kinevezése alkalmával.Az ő segítségére a mai „ínséges” időben szüksége van iskoláinknak. Munkájával sokat lendíthet a Csiky jelenén és jövőjén.Magam ehhez csak ezzel a furcsa írással járulhatok hozzá.Réhon József ny. tanár