Méhek, fecskék, medvék és egyéb állatfajták

A tudósok, bölcsek figyelmeztetnek: az emberiség – illusztris képviselői, állam- és kormányfők, egyéb magas rangú, a nagypolitika terén döntéshozatallal bíró politikusai által – úgy tesz, mintha nem hallaná, hogy nagy bajban vagyunk. De ha hallják is, képtelenek meghozni, vagy csak tessék-lássék módon hozzák meg a normális természeti állapotok helyreállításához szükséges intézkedéseket.

Rossz, eleve nemtörődöm emberek volnának, akiket csak saját karrierjük, s nem a köz-, de főleg nem az emberiség java érdekel?

Az átlagemberek jó része, talán többsége így véli, magam nem egészen ezt gondolom. A politikus is ember, van köztük ilyen meg olyan is – szakmájához, hivatásához többé-kevésbé értő, felelősen viszonyuló. De ha asztalosról, autószerelőről, pilótáról, tanárról, orvosról, újságíróról stb. beszélünk, ugyanezt mondhatjuk el.

Azzal a megjegyzéssel, hogy minél magasabb funkcióban van valaki, annál több hasznot tud hajtani vagy kárt tud okozni.

Nos, a kiindulópontra visszatérve: a világ politikusai, nagy általánosságban mindmáig leszerepeltek a Föld egészségének fenntartása ügyében. Illetve hát, gondoljuk át: a Földnek ugyan mindegy, hogyan viszonyulnak hozzá, hogyan bánnak vele tudatlannak, felelőtlennek bizonyuló lakói – megvan úgy, ahogy van. S meglesz még emberi mércével beláthatatlan időkig. Ember nélkül is, de hát ez a Földet teljesen hidegen hagyja.

Az emberiségnek kellene megóvnia élőhelyét, hogy holnap, holnapután is élhető maradjon.

A címben első helyen a méhet említettem.

A közhiedelem szerint a hangya mellett a szorgalom megtestesítője.

Kevesebben tudják róla, hogy az emberi lét fenntartásának (!)  alapfontosságú élőlénye: nélküle a termesztett és vadon élő növények, gyümölcsfák óriási (ha jól emlékszem: 70 körüli) százaléka beporzás híján nem hozna termést!

És a méh, mondják a szakemberek, egyre kevesebb, az ember által (valószínűleg nem nagyon okosan) használt vegyszerek miatt. 

Vagy itt van a fecske, évről évre abból is egyre kevesebbet számolnak mifelénk. A kedves madár, nagy hasznot hajtva, tavasztól őszig testsúlyának többszörösére rúgó káros rovart – legyet, bogarat, szúnyogot stb. – fogyaszt el a maga és utódai fenntartására. Csakhogy az élelmiszereket amúgy szennyező rovarirtók miatt egyre kevesebb táplálékhoz jut, s egyre nehezebben tudja faját fenntartani.

Na és a medvék. Kedves, bumfordi állatok a mesekönyvekben, filmekben, amúgy törvénytől védettek is. De Romániában lassacskán az lesz a szenzáció, hogy ma nem jelentkeztek emberek, haszonállatok elleni, gyakran halálos kimenetelű támadással.

Szegénykéim éhesek, és a kitűnő anya, a medvemama mindent megtesz bocsainak ellátására (meg a maga fenntartására). Az ember az idők során nagymértékben korlátozta természetes élőhelyüket, leszedi előlük az erdei gyümölcsöket (a medve mindenevő), így nem marad más megoldás számára, mint az emberi települések felkeresése, a tenyésztett állatok megdézsmálása.

A méhek, fecskék pusztulásáért, számuk csökkenéséért, a medvék mód feletti elszaporodásáért egyértelműen az állítólag a gondolkodás képességével felruházott emberé a felelősség.

A kérdés: lehetséges-e a békés, mindkét fél (az állat és az ember) javát szolgáló együttélés?

Hát hogyne, vágják rá azonnal a természet-, környezet- és állatvédők.

Legyen nekik igazuk.

A mai helyzetben azonban, attól tartok, kevés, valóban helytálló érvet, megoldási lehetőséget tudnának felhozni.