Mein Got zsaru

Tényleg nem tudom, miért bántják a rendőröket. Tizenkét aradi zsarut akartak egyes rosszindulatúak elmeszelni, de még a temesvári feljebbviteliek is kivasalták egyenruháikat, és úgy döntöttek, hogy maradhatnak szabadlábon. 

Igazuk van, elvégre csak némi korrupció árnyéka égette ki a vállapjukat, ami ebben az országban újabban hétköznapi eseménynek számít, kb. olyan, mint zsebre dugott kézzel mobiltelefonálni.

Szóval, lemeszelés nulla, és a hír olvastán örömömben körbeugacsakáztam a gyerekek óvodai rénszarvasát.

Marhára megnyugodtam, hogy ilyen becsületes rendőrség vesz bennünket körös-körbe. Jön, hogy leköpjem azt a fránya frátert, aki azt mondta, hogy a Maros völgyében száz lejért elvajazott egy ötszáz lejes büntetést. Nincs az a román zsernyák, akit száz lejjel meg lehetne vesztegetni, tessék nekem elhinni, ezt írja a törvény. Vagyis, hogy a rendőr írott feladatai között nem szerepel a korrupció. Én pedig hiszek a törvénynek, bízom a hazai igazságszolgáltatás szűz himalayai hóval megporzott ítéleteiben.

Nagyszerű, hogy a korrupcióval vádolt aradi rendőröket szabadon engedték, hisz aradi rendőr nem korrumpálható, az igazság bajnoka szobrát róluk mintázná minden valamirevaló képzőművész Leonardótól errefele.

Micsoda elvetemült elme lehet, amelyik feltételezni meri, hogy színes egyéniségek dolcsikáért besurranhatnak a Schengennek titulált szentélybe? Ennél elvetemültebb feltételezés azt hinni, hogy a határőrzsaruk egyszemélyi szervezetileg döntik el, melyik csoport surran át, melyik nem. Mert ugyebár az ember kénytelen megosztani magát a megélhetése és a szakmája között, de ugyanakkor és paralel a statisztikákhoz is szolgáltatni kell a piros pontokat, másképp összedől az egész határvédelmi bankóvár. Pardon, kártyavár. Főleg így Schengen küszöbén lenne snassz, amikor minden párt ebből az egy eseményből préselne ki a népből holmi szerény tapsvihart.

A szelektív törvénybetartó zsákba tartozik, hogy mifelénk naponta tonnaszámra hozható be zöldség a dorozsmai piacról. Egyesek behozzák, kettesek fennakadnak. Hogy miért?  Nem, mert hülyébbek egyeseknél, hanem mert ott az a fránya statisztika, amit említettem.

Na, és akkor miért vonulna előzetesbe az a szerencsétlen aradi határőr? Az ártatlan köztisztviselő mintaképe? Nem, menjen csak az ápolónő, aki a giuleşti kórházi tragédiában híresült el, menjen polgármester, ilyen-olyan bizniszmenek, hisz a statisztika mellett áldozni kell a nép véréhségének, igazságérzetének és nem utolsósorban a politikai érdekeknek. Romániában nincsenek végleges, megfellebbezhetetlen ítéletek, csak agyonfilmezett előzetes letartóztatások.

Szóval, az ilyenekért szeretem ezt az országot. Jobban szeretném persze, ha anno majd német, norvég vagy luxemburgi nyugdíjasként kellene errefele tengődnöm, és szórakoznom az igazságszolgáltatási, politikai vagy szociális kuriózumokon, hisz ez az ország már kész cirkuszi porond. Akkor reggeltől napestig röhögnék a fából készült aszságokon, hogy bársonyosan fejezzem ki magam.

Így azonban csak könnyröhögök, tandemben néhány százezer állampolgárral, mert azért sajna kevesen vagyunk még a barikád ezen oldalán, s ez tökéletesen tükröződik a választási eredményekben és friki-show-k nézettségi indexén.

S mit mondana ilyenkor a virtuális német nyugdíjas szomszédom, aki számára Románia egy hatalmas LCD-képernyő? Oh, ja, der szabadfussra bocsátott bordercapitän und seine brüder tuti tanul a kleine dutyileckéből, und a következő monatokban snájdig europanischer schengen-polizei válik belőlük, Mein Got engem úgy segéljen.