Menekülő németek, avagy hol lesz a keresztyén Európa?

Meglepő hírek terjednek a napokban a médiában, az interneten. Állítólag tömegesen költöznek a németek Magyarországra. Különösen azokra a vidékekre, ahol sok magyarországi német él... például a Balaton környékére, és a Vértesbe.

Afféle városi legendára vagy a sajtó szenzációhajhászai által felengedett lufira gyanakodtam, így kissé körbejártam a kérdést.

És most, mint a bulvárlapok címei, megállapítom: Döbbenet! Hihetetlen, de igaz...

Balaton-parti ismerősöm, aki felszolgálóként dolgozik, kijelentette: bár angolul jól beszél, ideje belevágni a német nyelv tanulásába is, mert egyre több a német vendég. És nem átutazók, nyaralók, hanem ott laknak. Egyre többen. A Vértesben nemcsak elfogytak az eladó ingatlanok, de elképesztően kúsznak felfele az ingatlanárak, egyre nő a fizetőképes kereslet. Jönnek a németek Magyarországra. Hát inkább ők jöjjenek – mondjuk.

Hogy is van ez? Ők lesznek a mi „migránsaink”? Ha jó hírünk viszik, tán százával, ezrével kérnek majd letelepedési engedélyt nálunk?

Olvasgatom a cikkeket az interneten. Udo Ulfkotte megállapításait idézi a Mandiner nemrég megjelent A menekültipar című könyvéből (Kopp Verlag – Udo Ulfkotte: Sie prahlen – wir zahlen: Deutsche als Menschen zweiter Klasse), amelyben leszögezi: a németek hazájukban immár másodosztályú emberek.

„Külön szeretném felhívni a figyelmet az Ulfkotte által idézett német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble szavaira: A menekültek azért kellenek, mert nélkülük Európa beltenyészetté degenerálódna. Vagyis a menekültek vérfrissítés céljából szükségesek minekünk, éppen ezért lehet, nem is olyan nagy baj, ha megerőszakolják a lányainkat és az asszonyainkat?” – írja a Mandiner.

Vajon mit szólna Schäuble úr, ha az ő gyermekeit, unokáit erőszakolnák meg?

Németországban élő magyarok panaszkodnak: félelemben élnek. A rendőrség nem védi meg a német polgárokat. A migránsok által elkövetett bűncselekményekről nem szabad beszélni. A Németországban tartózkodó menedékkérők naponta 770 bűncselekményt követnek el. A legnépszerűbb a kiskorúak megerőszakolása, gyakran kisfiúkat vagy fiatalabb lányokat, egyre többször csoportosan. Ez csak egy a sok tabutéma közül. Az ott élők rablótámadásokról, betörésekről beszélnek, amelyek jegyzőkönyvét fel sem veszi a német rendőrség. Ha mégis, a büntetés legtöbbször elmarad, vagy elhanyagolható, felfüggesztett, próbaidő... A sajtó hallgat. Tilos beszélni.

– Ceaușescu alatt nem volt ilyen cenzúra és terror Romániában, mint most Németországban – mondja az Aradról kitelepült, Kölnben élő ismerős.

A migránsok nem akarnak dolgozni sem. Csak élni, dőzsölni és erőszakoskodni. A német polgárok élete egyre nehezebb: többet dolgoznak, többet adóznak, drágul az élet, állandó rettegésben élnek, az olcsó munkaerőt remélő politikusok, akiket nem érdekel a nyugat-európai fiatalok tömeges munkanélkülisége, még mindig illúziókat táplálnak.

Illúziókat? Ulfkotte új, fent említett könyvében olvashatjuk: 

„Jelenleg 219 parlamenti képviselő vallja be, hogy mellékállásként a menekültipar valamelyik vállalkozásában igazgatósági vagy vezetőségi posztot tölt be. (…) Képviselőink harmada tehát egyúttal szociális vállalkozások vezetőjeként is tevékenykedik. A nyilvánosságnak viszont fogalma sincs arról, hogy a politikusokat a pártjuk bátorítja arra, hogy igazgatótanácsi vagy tanácsadói posztokat foglaljanak el, majd az ebből származó bevételük legalább negyedét szépen befizessék a pártkasszába.”

Összeesküvés elmélet? Lehet. De tények állnak mögötte, a tények pedig makacs dolgok. És az is tény, hogy a németek egyre többen költöznek – menekülnek saját hazájukból. Magyarországra, Lengyelországba, Csehországba... Nálunk népszavazás lesz. És az eredmény nem kétséges. Nekünk nem kell a „vérfrissítés”...

Lehet, hogy 10 év múlva a Kárpát-medencében lesz a keresztyén, fehér Európa?