Mennyit ér az olimpiai arany?

Azt aligha kell bizonygatnunk: nagyon sokat, egy sportoló számára ez a legeslegfelsőbb elérhető fok, egy Európa- vagy világbajnoki cím ehhez képest mondhatni kismiska.

No de mi is az igazán értékes: a nyakába akasztott aranyérem értékét tekintve, vagy a dicsőség?

Egyértelműen az utóbbi.

A 400 grammos aranyérem, ha tiszta aranyból lenne, kétségtelenül képviselne bizonyos értéket (napjainkban magasan van az arany ára, és a jövőben, minthogy egyre kevesebb van belőle, aligha csökken) – csakhogy a győztesek nyakába immár önkezűleg akasztott érem nincs tiszta aranyból: alapanyaga a jóval olcsóbb ezüst, a 24 karátos (legnagyobb tisztaságú) aranybevonat csupán az érem kb. hat százalékát képviseli.

Utoljára az 1912-es stockholmi játékon osztottak színarany érmeket, azóta a szervezők takarékosabban bánnak az alapanyagokkal. A The Wall Street Journal számítása szerint az ezüstalapú aranyérem értéke mostani, napi árfolyamon számolva 564 dollár. Egy profi, sokat kereső élsportolónak mondhatni vaksz.

Az olimpián indulók (ha profik) egyénileg, vagy ha amatőrök (van-e ilyen sportoló manapság?) országaik örömmel kifizetnék az aranyérem valós értékének száz- vagy ezerszeresét egy ilyen éremért.

Szerencsére (ma még legalábbis) nem így működik a rendszer, különben mindig a gazdagok, tehetősek kerülnének a dobogók legfelsőbb fokára. Így, a mostani berendezkedés szerint még a tehetséges csóróbbaknak is juthat egy-egy fontos elismerés. Bár napjainkban is világos: azok az országok, nemzetek, amelyek nagyobb pénzt, azaz nevelési, felkészítési eszközöket tudnak, akarnak (okosan, ez sem mellékes) a sportba fektetni, egyértelműen előnyben vannak.

Tehát: ne higgyje bárki, hogy az aranyérem valós (piacon megkapható) ára miatt értékes. Vannak persze kivételek: Jesse Owens, a híres amerikai, fekete bőrű atléta (Hitler annak idején, 1936-ban, a berlini olimpián valósággal őrjöngött, amikor egy „nigger” nyert) négy aranyának egyikét 1,47 millió dollárért adták el.

Mondhatnánk: nem jellemző, ennél jóval jelentéktelenebb tárgyak is dollár-százezrekért, netán milliókért cseréltek gazdát.

Ne beszéljünk róluk, okosat aligha tudunk mondani.

Azt azonban nagyjából tudjuk, mit „fizet ma” egy olimpiai aranyérem, azaz mennyit kap az első helyen végzett sportoló.

Magyarországon az aranyérem 50 millió forintos jutalmat ér, ami nemzetközi összevetésben is kiemelkedő. Az ezüstérmesek 35,7, a harmadik helyezettek 28,5 millió forinttal gazdagodnak, de a nyolcadik helyezett is annyit inkasszálhat, ami egy „rendes” autó vásárlására elegendő. Amúgy az élen, hámozzuk ki a nemzetközi összeállításokból, Szingapúr áll: 744 ezer dollárt ad annak, aki a dobogó tetejére áll, s a második, harmadik helyezetteket is bőkezűen jutalmazza. (Eddig az ázsiai városállamnak csak egy olimpiai bajnoka volt, Rióban, emellett két-két ezüsttel és bronzzal büszkélkedhet történelme során – biztosan nem kerül csődbe a bőséges felajánlással.)

A második helyen Indonézia, a harmadikon Hongkong áll, ahol a bajnokok 644 ezer dolláros csekket tehetnek zsebre. A további sorrend: Thaiföld, Kazahsztán, Azerbajdzsán, Malajzia.

A fentiekből leszűrhetően: minél kisebb (egy ország szempontjából) a nyerési esély, annál nagyobb jutalmat tűz ki.

***

Mint bármelyik modern kori olimpián, az USA (Amerikai Egyesült Államok) az éremtáblázat nyertesének egyik favoritja.

És nem kényezteti el túlságosan, anyagiakban, sportolóit: az aranyérmesek 37,5 ezer dollárt kapnak majd. Olaszország ezzel szemben 180 ezer eurót ígér a dobogő legfelsőbb fokán állóknak.

A magyar aranyérem jó négyszer többet ér az amerikainál. A britek, a svédek és a norvégok viszont semmit se fizetnek. Szerintük, gondolom, sportolóiknak már maga az olimpián való részvétel is rendkívüli megtiszteltetés.

Nem tudtam utánajárni, mekkora jutalomban részesülnek az olimpián díjazott, érmet nyert romániai sportolók. Remélem, tisztességességesben lesz részük.