Mentőöv

A turisztikai miniszter asszony csütörtökön bejelentette: még idén kísérleti projektet indítanak Herkulesfürdő megmentésére.De mit is kell megmenteni Herkulesfürdőn? Nem buzognak talán szokatlanul meleg és hatásos gyógyvizei a Cserna folyó mentén? Dehogynem: mintegy négy kilométeres távon jó másfél száz van belőlük, s ugyanúgy „szuperálnak”, mint a rómaiak idején, akik az akkori idők neves gyógyfürdőjévé tették az Ad aquis Herculi sacerdos (Herkules szent vizeihez) vagy Thermae Herculi ad Mehadiam (Herkules mehádiai hévizei) néven emlegetett helyet. Utánuk aztán elfeledték, s több mint másfél évezred után fedezték fel újra; egy török beütést követően megint feledésbe merült, s csak 1817-ben kezdték újra helyreállítani. Herkulesfürdő a 19. század második felétől élte virágkorát, pompás és felkapott gyógyüdülővé változott a monarchia idején – Ferenc József császár és Sisi királyné is sokszor felkereste –, Jakob Pazeller katonakarmester pedig, aki évtizeden át itt szórakoztatta nyaranta zenekarával a válogatott fürdővendégeket, híres keringőt komponált róla…Török–tatár had az utóbbi két évtizedben nem járt Herkules szent vizei mellett, a nagyszerű fürdőhely az utóbbi másfél-két évtizedben mégis a romlás útjára lépett, ezúttal a meggondolatlan privatizáció tett be neki. Aki látta, mondjuk, huszonöt-harminc esztendeje, az „átkosban”, s ma újra arra jár, nem akar hinni a szemének, amikor legszebb, egykor pompázatos épületeit bedeszkázott ablakokkal, málló falakkal, megroggyant tetővel találja, s másutt is a nemtörődömség ordító jeleivel találkozik.Hát ezt a Herkulesfürdőt nyilvánították most „a kormány stratégiai fontosságú turisztikai objektumává”, hogy megmutassák, hogyan is kellene kinéznie egy üdülőhelynek. Úgy látszik, presztízskérdést csinálnak belőle. Hát csináljanak. Valamikor, a múlt század kilencvenes éveinek elején egy magyarországi újságíró, akit elkalauzoltam Erdély jó néhány vidékére, így foglalta össze felfedezését: gyönyörű ez az ország, csak kellene hozzá egy óriás porszívó… Az ma már kevés lenne: a még meglévő épített örökséget kellene régi fényébe visszaállítani (és persze gyarapítani) ahhoz, hogy a külföldi, de a hazai polgár is azt mondhassa: ez igen.Vajon még megérjük?