Mérföldkő?

Boszorkányos gyorsasággal hirdette ki kedden államfőnk az új oktatási törvényt, mindössze két óra telt el azután, hogy arra – többszöri, hosszú huzavona után – az Alkotmánybíróság is rábólintott.

Győzelem! – kiáltozták diadalmasan a fő kormánypárt és az elnöki palota köreiben, pedig a domb, amelyre felálltak, nem nagyobb vakondtúrásnál, számukra legalábbis.

Igaz, nekünk, magyaroknak, kisebbségieknek, akiket a mindenkori kormányok és többségi politikai pártok, ha különböző hangsúllyal is, másodrangú állampolgárokként kezeltek és kezelnek még ma is, ez az oktatási törvény valóban előrelépést jelent.

Hogy milyet és mennyit, az elkövetkező napokban bizonyára részletesen ismertetni fogják tanügyünk mai, nálam erre kompetensebb szakemberei, hisz korántsem csak arról van szó, amivel a félművelt hályogkovács-politikusok rémisztgetik a román közvéleményt, hogy Románia történelmének és földrajzának magyar nyelven való tanulásának engedélyezése magának a román államnak a létét veszélyezteti.

Holott az igazság éppen ennek a fordítottja: ezentúl a magyar gyerekek is jobban elsajátíthatják hazájuk történelmét és földrajzát.

Most először gondolunk arra, milyen jó, hogy államfőnknek magyar tanácsosa is van, hisz csak ő sugallhatta neki: az oktatási törvény kimagyarázkodásánál hivatkozzon a Gyulafehérvári Nyilatkozatnak arra (a román részről mindig tudatosan kifelejtett) passzusára, amely többek között azt is kimondja, hogy az új nagy Romániában élő népeknek joguk van az anyanyelvű oktatásra.

Nos, pár órával később máris jött a válasz: cvtudor, a fasisztoid vezér, azonnal történelemhamisítással vádolta meg Băsescu elnököt.

Aki egyébként korántsem olyan magyar- vagy kisebbségbarát, ahogy az most látszik, vagy ahogy azt székelyföldi nyaralásai alkalmával állítja: régi kormányjegyzőkönyvek tanúskodnak többek között arról is, hogy annak idején, még miniszter korában, mennyire ellenállt a magyar oktatásnak, amiről Tokay György korabeli miniszter bizonyára sokat mesélhetne, amiben még akkor is bizonyos vagyok, ha erről sohasem kérdeztem magas állami funkcióba került egykori kollégámat.

Markó Béla szerint a törvény kihirdetése mérföldkövet jelent a hazai tanügyi reform és a kisebbségi oktatás szempontjából.

Ami csak részben igaz: mi valóban sokat nyertünk, az általános romániai oktatás reformja azonban e törvény elfogadása után is még mindig olyan gyerekcipőben jár, amellyel az elkövetkező években és évtizedekben sem leszünk képesek arra, hogy az Európai Unió utolsó helyéről – szégyenpadjából – előrébb ültessenek minket.