Mese

Volt egyszer, hol nem volt, nem az Óperenciás tengeren túl, hanem innen, egy tündérien szép ország, melyet a Jóisten jókedvében a Paradicsom mintájára teremtett.

Ez a csodálatos ország olyan gazdag volt, hogy aranyhegyeit és rézdombjait az óceánok mögött fekvő tájakon élő híres kereskedők is meg akarták kaparintani maguknak, búza olyan sok termett szántóföldjein, hogy annak terméséből a világ minden gyermekének süthettek volna reggelenként ropogós kiflit, kibányászott sószikláinak darabjait pedig a folyókon Északra és Délre, Keletre és Nyugatra, mindenüvé szállították, hogy az anyukák és szakácsok máshol is tudjanak ízletes ebédet főzni.

Ebben a meseországban az emberek, bár különböző nyelven beszéltek és nem egyforma templomokat építettek maguknak, különféleképpen öltözködtek, más és másfajta dalokat daloltak, mégis szerették és tisztelték egymást, azt mondván, hogy e különbözőségek még jobban növelik gazdagságukat, s megtanulták egymás nyelvét, egymás énekeit, jó testvér módjára éltek egymás mellett.

De egyszer nagyidő jött, rettenetesen dörögni kezdett az ég, vihar támadt, villámok csapkodtak, a felhőkből tyúktojás nagyságú égdarabok hulltak, s az emberek kezdtek megzavarodni.

S ekkor a miniszterelnöki székbe egy majom ült be, hiszed, vagy nem, de akár el is hiheted, hiszen ezt maga az ország köztársasági elnöke mondta, aki pedig a legbölcsebb a legbölcsebbek között, olyan, mint a király, nem hiába lakik a régi királyi palotákban, s nem hiába látogatta végig valaha hajóskapitányként a világ összes kikötőit, ahonnan sok-sok rágógumit és farmernadrágot is hozott, hogy eladogassa.

Azt is mondta a köztársasági elnök, hogy ez a majom idegen tollakkal ékeskedik, hazug is hozzá, még azt a tudós bizonyítványát is lopta, amit csak a doktor bácsiknak adnak.

Ha hiszed ezt, mint a piszi, akkor azt is el kell hinned, amit a miniszterelnök mond a köztársasági elnökről, mégpedig azt, hogy ő egy mérges fullánkjával szúró skorpió, amitől meg kell menteni az országot, mert halálos veszedelembe kergette az ország lakosságát, s már találtak is helyette egy okos tanárembert, akit be is ültettek a királyi palotába, s most már ő a köztársasági elnök.

A mesének itt még nincs vége, aludj, gyermekem, még ötöt, akkor majd megtudod a folyatást is, s hidd el nekem, hogy a mesében minden lehetséges.