Mézesmadzagok

Észrevették?

Az egy hónap múlva sorra kerülő parlamenti választások előtt most sokkal kevesebb mézesmadzag felmutatásával hitegetik a potenciális választókat, mint négy, nyolc, tizenkét, tizenhat, vagy húsz évvel ezelőtt.

Pártjaink, képviselő- és szenátorjelöltjeink is rájöttek, hogy az adófizető polgárnak elege van a hazug ígéretekből, nem hisz már bennük, hisz négyévenként mindig becsapták, függetlenül attól, hogy kik kérték a szavazatát, magukat jobboldalhoz vagy baloldalhoz tartozóknak titulálók.

Ki hinné ma már el, hogy y vagy x párt, ha kormányra kerül sok ezer kilométer autósztrádát fog építeni, képes lesz ötven vagy száz százalékkal emelni a fizetéseket, diákösztöndíjakat, szociális juttatásokat, a megyék, városok, községek számára pedig olyan tömérdek pénzt biztosít majd, hogy a mi vidékünk felveheti majd a versenyt a Nyugattal.

Az ígéretek a minimálisra csökkentek: szerény adó-csökkentésekre, szerény minimálbéremelésre, az egykori kommunista hatalom által elkobzott tulajdonok ügyének rendezésére, de ezek is ködösek, feltételesek, időben évekre kihúzottak.

Az egymással szemben álló és farkas szemet néző két tábor egy valamiben azonban egységes: mindkettő azt próbálja elhitetni, hogy ha nem ők nyernek, jön a világvége, mert az ellenfél, aki egyben ellenség is, hazudik, lop, korrupt, szakértelem-, tapasztalat-, jellem- és gerincnélküli.

Megjelent egy latens magyarellenes hang is e kampányban, igaz, eddig főleg csak a sajtóban, de félő, hogy kiterjedhet, pedig legalábbis az elmúlt három választási kampányból kiszűrték ezt a hangot.

Most a házsongárdi temető „elmagyarosítása”(sicc!) zavarja a hazaffyakat (lásd Funar levele Bochoz), a székely zászló, egy nagy katolikus erdélyi író újratemetése, no meg az, hogy esetleg nem sikeredhet a magyarok kizárása a kormányból, de még a parlamentből is, pedig az államelnökségtől kezdve a különböző beállítottságú pártok mindegyikéig mindent megtettek ennek érdekében.

Remélni merjük, hogy az erdélyi magyar szavazó elég bölcs: december kilencedikén úgy fog szavazni lelkiismerete szerint, hogy ne sérüljön közösségi érdekeink képviselete, szavazócéduláján nemcsak a fát, hanem az erdőt is látni fogja.

Még akkor is, ha szebb erdőben reménykedett.