Mibe kerül a háború?

A retorika – magyarul, megközelítőleg: szónoklattan, ékesszólástan – szerint soha ne tégy fel olyan kérdést, amire nem tudsz válaszolni. Ha pedig olyan ellenféllel vitatkozol, aki hozzád hasonlóan éleseszű, vissza tud vágni, s alig várja, hogy beszédedben valamelyen logikai hézagot, támadható pontot találjon, főleg ne.

A címbeli – Mibe kerül a háború? – kérdés nem költői, tehát kimondott választ igényel.

S van is rá válasz, bár nem egyértelmű: a konkrétat, bizonyosat, kétség kívülit (az „igazságot”) pillanatnyilag senki nem tudja, és tartok tőle, pontosan sohasem fogja tudni.

A háborús veszteségeket, költségeket felbecsülni tán lehet nagyjából – attól is függően, hogy ki, milyen megközelítésből végzi –, pontosan megállapítani alighanem lehetetlen.

Mert mit ér, mondjuk, pénzben kifejezve egy elpusztult – földszintes, vagy tízemeletes – épület egy ukrajnai közepes nagyságú városban, vagy Romániában (távolról sem mindegy, hogy Aradon vagy Temesváron, pláne Kolozsváron!, Floridáról már nem is beszélve). Hogy mennyit ér dollárban, euróban egy ultra- (vagy csak közepesen) modern harckocsi, ágyú, páncélos jármű, rakétavető és -elhárító stb., akár orosz, akár ukrán, az megint más kérdés.

Az elvett, megnyomorított – fizikailag vagy lelkileg – emberi életeket nem lehet pénzben felmérni.

Az azonban aligha vitatható, hogy az átlagember szemével, eszével mérve rettenetesen, felfoghatatlanul sokat.

Nos, jó pár nappal ezelőtt – de hol vagyunk már attól? – a tekintélyes Economist Intelligence Unit (EIU) szerint az ukrajnai háború legalább 400 milliárd dollárjába kerülhet a világgazdaságnak ebben az évben.

Az átlagolvasó (e cikk íróját is beleértve) fel nem foghatja, mekkora ez az összeg.

Ha abból indulnánk ki, hogy csupán a jelenlegi világ három-négy leggazdagabbjának vagyonával ér fel, azt mondhatnánk: nem is sok.

Ha abból, hogy Románia tavalyi (egész éves) bruttó nemzeti jövedelmét kb. kétszer meghaladja, az valamivel többet mond, de távolról se mindent.

A világgazdaság tényleges veszteségeit ma, az Oroszország elleni szankciók (s az ebből következő két-, sőt többoldali, mondhatni az egész világra kiterjedő) károkat lehetetlen előrelátni. A helyzet bizonytalan, de megítélésem szerint mindenesetre súlyosabb, mint első látásra hinnénk.

Az EU prognózisa ilyen körülmények között – a kontinens 2 százalékos GDP-növekedése idén a korábban várt 3,9 százalékhoz képest – akár bizakodó is lehet.

Sajnos amúgy, a csillagászati tavasz beköszöntése előtt, március idusán nem nézünk optimista távlatok elé.

Pedig tavaly, év végén, nem így képzeltük el a 2022. évet.