Miért nincsenek sztrádák Romániában?

Mielőtt még plagizálási pert akasztanának a nyakamba, bevallom, elismerem: a címet, részben, loptam egy hazai honlapról.

S rögtön meg is állapítottam: kissé félrevezető, mert egy ilyen kategorikus megfogalmazás nem igaz.

Van valamennyi, úgy kilencszáz-egynéhány kilométernyi, amiből azonban csak egy megy az eleitől a végéig, Bukaresttől Konstancáig. A másik, amely a fővárost Nagylakkal, tágabb értelemben Romániát Magyarországgal, s még tágabb összefüggésben országunkat Európával kötné össze, darabokban (igaz, egyre nagyobb darabokban) létezik.

Hogy miért nincsenek sztrádáink? Roppant egyszerű a válasz: mert nem épültek meg. No de hogy miért nem, az nehezebb dió.

A napokban a pénzügyminiszter sajtóértekezleten megpróbálkozott vele.

Ha azt gondolnák, hogy igazán új dolgokat, szenzációs leleplezéseket, meglepő háttérmagyarázatokat hallhattunk tőle, ki kell ábrándítanom az olvasót. (Most dicsekszem: sok-sok újságíró társammal együtt meg tudtam – tudtuk – volna fogalmazni a miérteket.) Ami azonban értékelendő, hogy legalább nyíltan beszélt, még akkor is, ha nem részletezte, mikor, melyik kormány hogyan „fogott mellé”, amiért csak nagyon lassú ütemben szaporodtak a korszerű és gyors (a gazdasági fejlődésre nagy hatású) országúti szállításhoz elengedhetetlen kilométerek.

Nos, mondja a miniszter úr, egy egész sor, egymásra tevődő ok járult hozzá a mai siralmas állapotokhoz. Igaz.

Azt is mondja, hogy az infrastrukturális beruházásokat hosszabb – öt-, tíz, húszéves – időszakra tervezik; egy sztráda megépítése (hacsak nem Kínáról van szó, teszem hozzá némi malíciával) hosszú évekig tart. Még akkor is, ha a kezdés után valóban dolgoznak rajta. Egyetértek.

No de mi van, ha valamit (hosszas, nehezen elfogadható töprengés, „dadogás” után) elkezdenek, aztán akár évekre abbahagyják ilyen-amolyan okokra hivatkozva?

Az van, ami most nálunk.

Egy másik, rendkívül fontos gondolat, amelyet a mostani pénzügyminiszter érintett: a távlati fejlesztés nem egy politikus, párt, kormány, hanem az ország, a nemzet ügye.

Nagyon, nagyon fontos megállapítás!

A pártok és kormányaik – amúgy a demokrácia törvényeivel összhangban – időnként váltogatják egymást. Rendben. Az viszont nincs rendben, hogy egy új kormány sokszor suttba vágja a régi (számára már „ellenzéki”) kormány akár jó elképzeléseit egy távlati fejlesztésre vonatkozóan. A hosszabb távú tervek kivitelezése aligha igazodhat a pillanatnyi politikai állapotokhoz – elvégre nem személyekről, egyéni politikusokról, sőt kormányokról van szó, hanem magáról az országról és népéről, annak érdekeiről. Azok pedig, gondolom, mindenek fölött állnak, vagy kellene állniuk.

Romániának van egy ún. (többször változtatott) „mesterterve” (masterplan) az autósztrádák fejlesztését illetően. Talán (kívülállóként, nem szakemberként nézve) végső változata nem is rossz.

A pokol útjai azonban, mondta volt egy fölöttébb intelligens, kissé cinikus gondolkodó, jószándékkal vannak kikövezve.

Ami manapság, 2021 tavaszán tagadhatatlan tény, hogy európai – pláne uniós – viszonylatban igen rosszul állunk az autósztrádák tekintetében.

Jó, igaz, nagyon mélyről indultunk valamikor, három évtizeddel ezelőtt.

De az is, hogy mások – ugyanilyen szintről startolók – jócskán megelőztek bennünket. Meditálásra érdemes téma, hogy miért, hogyan.

Hogy nem csak objektív tényezők – például pénzhiány – játszottak közre, az e sorok írója szerint abszolúte egyértelműnek tűnik.