Mit beszéltek, mit nem

Ma Románia államfője magához rendelte a fő kormánypárt két legfontosabb személyiségét: a jelenlegi és a volt miniszterelnököt – ez utóbbi jelenleg a parlament alsóházának elnöke. Hogy mit beszéltek, mit nem, e cikk írásakor még nem tudni – utólag is csak hivatalos közleményből értesülhetünk róla, ami, természetesen, a nagyközönségnek szánt alaposan megszűrt, átgyúrt. Ennek tudatában állítani merném – bár ilyen biztonsággal lenne főnyereményem a lottón –, hogy az államfő kissé (vagy erőteljesebben) megdorgálta a két vezetőt, valahogy így: „Hát nem látják, uraim – vagy nem látjátok, fiúk, nem ismerem a hármuk közötti viszonyt –, maguk, magatok alatt vágjá(to)k a fát, s az immár a nyilvánosság elé került kutya–macska viszony a pártnak, a koalíciónak és végeredményben Romániának árt?” Az ország államfője elvileg politikailag semleges, azaz nem áll egyetlen párt oldalán sem, csakis az országén. Az előző államelnök nyíltan „játszó elnöknek” nevezte magát, a mostani nem, noha számos alkalommal bizonyította, hogy az. Tavaly októberben, például, egy fő-fő igazságügyi intézmény vezetőjének megválasztása kapcsán, amikor a mostani koalíciós kormány még fel sem állt. Egyértelműek az államfő liberális érzelmei és szimpátiái, ezek révén ült az elnöki székbe, és ezt nem is tagadja. No de mi a helyzet, ha a liberális pártban mostanában, a párton belüli helyi, megyei választásokon is erősen megnyilvánuló komoly ellentétek merülnek fel a volt és jelenlegi miniszterelnök között? Mindketten nyilván a maguk oldalára igyekeznek állítani a megyei szervezeteket, amelyek küldöttei a közelgő kongresszuson egyik vagy másik jelölttel voksolnak. S a volt miniszterelnök, jelenleg (még) pártelnök szerint nyilvánvaló, hogy a liberális pártelnöknek kell lennie a minszterelnöknek. Az államfő azonban azt mondta: a pártelnököt a pártkongresszus, a miniszterelnököt viszont a parlament választja meg. Ami szó szerint, meg törvényesen is, igaz. A kijelentésből viszont arra lehet(ne) következtetni, hogy a volt és jelenlegi miniszterelnök vetélkedésében az államelnök az utóbbi pártján áll. Azzal a megjegyzéssel, hogy egy ilyen vetélkedés nyilván nem tesz jót, sőt kimondottan kártékony a jelenlegi hatalom szempontjából. A belső széthúzás egy párton, vagy akár országon belül – számtalan példa van rá a történelemben – csak igen ritkán vezetett jó, a köz érdekét szolgáló eredményre. Elvileg minden hatalomnak van alternatívája: az ellenzék, az ellenpárt hatalomra kerülése. Romániában az elmúlt napokban történt is kísérlet, bizalmatlansági indítvány formájában a jelenlegi kormány megbuktatására. Elvégre az ellenzéknek bizonyítania kell választói felé létét és harcosságát. Az első próbálkozás kudarcot vallott. No de ha a legnagyobb kormánypárt berkeiben netalán eluralkodna a belső ellentétek okozta káosz? Sikertelen maradna-e a második, harmadik kísérlet is? Tegnap, meggyőződésem szerint az államfő az ilyen kísérleteknek próbált véget vetni. Nem utolsósorban saját érdekében, hisz sikeres elnökként szeretne távozni.