Mocsár

Három hónapja bukott meg a parlamentben a Bolojan-kormány, a politikai válság azóta tart, megoldás nemigen körvonalazódik. Románia – jelképesen szólva – Oroszország és az USA nyomdokain halad. Vagy inkább süllyed a mocsárba. Nicușor Dan és a PSD ugyanazt a hibát követték el, mint Putyin és Trump: mindent egy lapra tettek.

2022 februárjában az orosz elnök meggyőződéssel hitte, hogy az Ukrajna ellen indított „különleges hadművelete” gyors sikert hoz. Három nap alatt beveszik Kijevet, az ukrán hadsereg nem fog harcolni az agresszor ellen, sőt, nagy része át is áll az oroszokhoz, azt a néhány elszánt csapatot, amelyek mégis fegyvert ragadnak, néhány hét alatt legyőzik, a civil lakosság pedig kitörő örömmel fogadja az orosz „felszabadítókat”. Nemcsak Putyin számított erre, a nyugatiak hasonlóképpen vélekedtek: emlékezetes marad, hogy az agresszió első napján Biden amerikai elnök felajánlotta Zelenszkijnek, hogy kimenekíti Ukrajnából családjával és közeli munkatársaival együtt. Az ukrán elnök azonban elutasította az ajánlatot, az ukrán hadsereg hősiesen harcol hazája függetlenségéért, a – nagyrészt orosz anyanyelvű – civil lakosság pedig szidalom-áradattal és partizán-akciókkal fogadta a „testvéri felszabadítókat”. A maximum néhány hetesre tervezett villámháborúból több mint négy éve elhúzódó állóháború lett. Egyszerűen nem gondoltak B-tervre, mindent egy lapra tettek!

Idén februárban Trump elnök manőverezte országát hasonló csapdába az Irán elleni támadáskor. Izraeli bíztatásra a Fehér Házban is arra számítottak, hogy az iráni felső vezetők kiiktatásával a lakosság fellázad, és ledönti a rendszert, a közös amerikai–izraeli csapások villámgyorsan megsemmisítik Irán katonai képességeit, a rendszer mellett kiálló a kevés ellenálló csoportot pedig néhány hét alatt felszámolják. A számítás ott sem jött be, Ukrajnához hasonlóan Irán is sokkal keményebb diónak bizonyult. Alternatív változatot nem dolgoztak ki, hiába jelenti be Trump szinte hetente a totális győzelmet, majd megsemmisítő csapásokkal fenyegeti a perzsa országot. Mindent egy lapra tettek, az USA pedig veszélyesen süllyed a mocsárba.

Nálunk szerencsére nem fegyveres támadásról, csupán politikai háború elindításáról döntöttek hasonló körülmények között. Az államfő támogatásával a PSD megbuktatta a Bolojan-kormányt, arra számítva, hogy annak nyomán a liberálisok is fellázadnak ellene, s eltávolítják a párt éléről, a PNL pedig visszatér a PSD karjaiba, mint a rossz emlékű Iohannis–Cîțu–Ciucă-időkben. Ez azonban nem következett be, a Bolojan elleni puccs még külső szításra (Veștea kormányfői megbízása) sem jött össze. A PNL elszántan elutasít bármilyen szövetséget a PSD-vel, s a mocskos övön aluli ütéstől felháborodott USR és RMDSZ is egyértelműen a liberálisok mellé állt. Grindeanu és Dan is mindent egy lapra tett, noha románként tudniuk kellett volna, hogy az „az otthoni számítás nem egyezik a piacival”. Bukarestben sem dolgoztak ki B-tervet. A politikai válság egyre inkább elhúzódik, megoldás nem körvonalazódik, a politikai porond pedig az első világháborús lövészárkokhoz hasonlít. A három tábor között jóformán nincs átjárás. Az AUR ugyanis elutasítja a másodhegedűs szerepet, nem elégszik meg a PSD morzsáival – egyenlő partneri státuszra törekszik. Erre viszont sem a PSD, sem az államelnök nem hajlandó. Így hát nemhogy parlamenti többséggel rendelkező, de még kisebbségi kormány sem körvonalazódik. Alternatíva hiányában a bukaresti politikai konfliktust elindítók ugyanúgy mocsárba süllyednek, mint a katonai konfliktusokat elindító moszkvai és washingtoni vezetők.