Mosolyszünet vagy geopolitikai üzenet?

Hideg zuhanyként érte Romániát az amerikai csapatok részleges kivonásának híre. Az Európában állomásozó amerikai haderők átszervezése keretében a Pentagon kivonja az országunkban állomásozó csapatainak mintegy felét, az eddigi 2000 katonából csak ezer marad. Ráadásul a hírt nem is Bukarest, vagy Washington jelentette be, a kijevi sajtó még a hivatalos bejelentés előtt hozta nyilvánosságra.

A csapatok áthelyezéséről szóló hírek már tavasszal felröppentek, Varsó és a baltiak szinte azonnal kemény lobbizást indítottak el, hogy ne tőlük vonják ki a csapatokat, amit Trump meg is ígért Nawrocki új lengyel elnöknek. A minapi bejelentés szerint az USA egyetlen katonáját sem vonja ki Lengyelországból és a balti államokból, Bulgáriából, Romániából, Magyarországról és Szlovákiából viszont igen. 

Az amerikai lépés korántsem meglepő, Trump elnök többször is hangsúlyozta, hogy az USA stratégiai prioritása a felemelkedő Kína ellensúlyozása. Európa másodlagos Washington szemében, védelmét Trump egyre inkább magukra az európaiak hárítja: rávette az európai NATO-tagországokat, hogy GDP-jük 5%-ára emeljék védelmi kiadásaikat 2035-ig, s Ukrajna anyagi támogatását is az európaiakra hárította.

Lengyelország és a baltiak fokozatosan megemelték védelmi kiadásaikat, Litvánia már idén teljesíti az 5%-os szintet, Lengyelország 4,7%-a pedig megközelíti. Ezek alapján a Pentagon nem onnan von ki csapatokat, hanem azoktól, melyek csak a tízéves határidő előtt teljesítették a 2014-ben kitűzött 2%-ot, mint például Románia. Bulgária, Magyarország és Szlovákia ráadásul nem stratégiai partner az USA számára, Románia viszont igen. Ezen stratégiai partnerség révén Románia lett a NATO keleti szárnyának déli tartópillére, az USA ide telepítette egyik légvédelmi radarját, a másikat pedig a keleti szárny északi tartópillérének számító, szintén stratégiai partner Lengyelországba. A dobrudzsai légibázis a legnagyobb amerikai NATO-támaszpont Kelet-Európában, a bejelentett csapatkivonás azt érinti.

Bukarestben nem győzik hangsúlyozni, hogy katonai szempontból az amerikai lépés nem befolyásolja az ország biztonságát. Azt viszont kénytelenek elismerni, hogy tágabb üzenete komoly csapás, mondhatni, hogy egyenesen az orosz propaganda malmára hajtja a vizet.

Az amerikai–román viszony jelentősen megromlott, az amerikai adminisztráció többször is kritizálta a romániai demokráciát. A Trump-adminisztráció több magas rangú embere a tavalyi elnökválasztás érvénytelenítését rója fel Bukarestnek, azt a demokrácia sárba tiprásának tekintik, a májusi megismételt választás előtt pedig nyilvánosan figyelmeztették Bukarestet, hogy tartsa be a demokratikus szabályokat. Március végén a Fehér Ház visszavonta a román állampolgárok vízummentességét, amelynek néhány nappal később kellett volna érvénybe lépnie.

Bukarest csak nagyokat nyelt, nem mert szembeszállni a román demokrácia válságát ostorozó kritikákkal, és a szokásos lemezt tette fel a stratégiai partnerségről és NATO-szövetségről. Most pedig hangsúlyozza, hogy a csapatkivonásnak semmi köze az önkényesen érvénytelenített választáshoz. Diplomáciai csatornákon Bukarest semmilyen eredményt sem ért el, holott nemrég Oana Țoiu külügyminiszter Washingtonban találkozott amerikai kollégájával, Marco Rubióval. A kétoldalú kapcsolatok évtizedes mélypontra süllyedtek, mondhatni, hogy országunk NATO-tagsága óta a leghűvösebbek. Olyannyira, hogy felvetődik a kérdés: egyszerű mosolyszünetről vagy tartós irányváltásról van szó?