Nagyállam, kisállam

Mekkora legyen az állam szerepe? Meddig terjedjen az állami gondviselés? A gazdasági válság megerősíti a nemzetek közötti igen eltérő szemléletet.

Franciaországot hetekre bénították meg a milliós nagyságú tüntetések: a franciák az ellen tiltakoztak, hogy a kormány 60-ról 62 évre emelte fel a nyugdíjkorhatárt. Vagyis csökkentett a közkiadásokon, mivel nem látja el közpénzből a 60 és 62 két év közötti embereket, akiknek saját maguknak kell gondoskodniuk sorsukról. Amíg a gazdaság növekedett, volt miből finanszírozni a jóléti kiadásokat, a válsággal viszont a bevételek is csökkentek, s ebből kifolyólag az állam szerepvállalását is vissza kell szorítani, érvelt a párizsi kormány és Nicolas Sarközy államelnök. A társadalom azonban nem fogadja el az állami szerep és a gazdasági teljesítmény összekapcsolását. Milliók látják így a dolgokat, milliók tüntetettek hetekig az utcákon, beleértve a középiskolás diákokat. Hol vannak a 15-18 éves ifjak a nyugdíjkorhatártól? Hiszen még be se léptek a munkaerőpiacra!

A szomszédos Nagy-Britanniában a jobboldali kormány 500 000 állami munkahely felszámolását jelentette be. Félmillió ember számára maga a megélhetés válik kérdésessé, mivel a privát szférában kell elhelyezkedniük, ami válságidőben aligha kellemes kihívás. Az európai viszonylatban fölöttébb drasztikus – a franciaországinál összehasonlíthatatlanul keményebb – intézkedést azonban a társadalom megértéssel fogadta, a miniszterelnöki rezidencia előtt kevesebb, mint 100 ember tiltakozott! Az is csupán néhány óráig, nem hetekig, mint Párizsban! A brit társadalom számára természetes, hogy az állami gondviselés addig terjed, amíg a gazdasági helyzet engedi.

Még eltérőbb a helyzet az Egyesült Államokban, ahol a jobboldali republikánusok – főleg Tea-party nevű még jobbosabb irányzatuk – megsemmisítő vereséget mértek a múlt heti parlamenti választásokon Obama demokratáira. A példátlan jobboldali előretörés aligha meglepő: hónapok óta szerveződnek, milliós társadalmi támogatásnak örvendenek. Akárcsak a francia sztrájkolók. Csupán a célok ellentétesek: míg Franciaországban az állami kiadások csökkentése ellen lépnek fel határozottan, addig a tengerentúlon az állami kiadások növelése ellen.

Az amerikai társadalom nehezen nyeli le például, hogy a balliberális Obama elnök bevezette az általános egészségügyi biztosítást. Vagyis az állam gondoskodik a lakosság egészségügyi ellátásáról, közpénzből, az amerikaiak adódollárjaiból. Európában régóta így van, a gondolat azonban felháborító az individualista, azaz erősen jobboldali amerikai szemlélet számára, mely úgy véli, hogy mindenki gondoskodjon saját magáról. Saját pénzéből, saját belátása szerint, nem mások pénzéből és mások energiáján, legyen szó munkahelyi elhelyezkedésről, lakásbiztosításról, egészségügyi ellátásról vagy nyugdíjról.

Nagyállam, kisállam. Az Európában erős szocialista szemlélet szerint: az állam vállaljon minél több felelősséget a gazdaságban és a társadalomban. Erre Franciaország a mintapélda, noha számos más európai országban hasonló szemlélet uralkodik.

Ellenben az USA-ban az államtól minimális szerepet várnak el, azt, amit más nem végezhet el: az igazságszolgáltatás, a rend biztosítása, a haza védelme, és mindenekelőtt az esély biztosítása. A többibe – egészségügy, nyugdíj, gazdaság – ne szóljon bele, az az egyének felelőssége, mindenki gondoskodik saját magáról a privát szférán keresztül. Az Európában nyíltan felvállalt szocialista (vagy szociáldemokrata) jelző Amerikában sértésnek számít. Ha valamely politikusra ráragad a szocialista bélyeg, pályafutásának azon nyomban befellegzett.

Nagy-Britannia a kettő között van: kisebb államot akarnak, mint Franciaországban, vagy Európa legtöbb országában, viszont több felelősségvállalást várnak el tőle, mint az USA-ban. Mindenekelőtt a hatékonyság mentén: a társadalom akkor jár a legjobban, ha valamennyi összetevője jól működik, önálló módon.

A gazdasági válság kiélezte az eltérő társadalmi szemléleteket. Európa főleg akkor háborodik fel, amikor az állam visszaszorul, az USA viszont akkor, amikor terjeszkedik.