„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” (1.)

A nyári hónapok nem jelentik feltétlenül a szellemi tunyaságot, az uborkaszezont. Arad, a sokak által álmosnak, unalmasnak tűnő határ menti város olyan események színhelye, amelyek megpezsdítik, felkavarják a tikkasztó levegőt, az alföldi hőséggel replikázó felhőszakadások, zivatarok kakofóniáját. No, nem feltétlenül az utcai ételek fesztiváljára gondolok, amely itt a nyugati országrészben lehet, hogy az eredetiség ízével, zamatával, de főként penetráns szagával lengte be a belvárost, ám, végső soron, mégiscsak a balkáni szokásokat erőltette, arra alapozva, hogy az egzotikus vagy legalábbis annak hitt ételek utcai fogyasztására zsigerből vevő a lakosság zöme.