Nem növekedni… Lehetséges?

Az 5. Nemzetközi Nemnövekedés Konferenciának Budapest ad otthont 2016. augusztus 30. és szeptember 3. között. Most először, a konferenciával párhuzamosan megszervezik a Budapesti Nemnövekedés Hetét, amelynek keretén belül – 10 helyszínen több mint 100 – a nagyközönség számára is elérhető panelbeszélgetésen, társadalmi párbeszédet bátorító világkávézón, gyakorlati workshopokon, alternatív szervezeteket és megoldásokat bemutató túrákon, valamint művészeti, zenei és kulturális eseményeken vehetnek részt az érdeklődők.De mi is ez a nemnövekedés elmélet? Agyonhajszolt világunkban, amikor nincs percnyi megállás, folyamatos a rohanás az újabb és újabb javak megszerzéséért, minden és mindenki többet akar, minden a növekedésről szól. „A ’nemnövekedés’ egy olyan irányzat, ami azt mondja, hogy egy korlátos világban a korlátlan növekedés nem lehetséges, és a gazdasági tevékenységeink, főként a fejlett országokban, már elérték azt a szintet, ahol a környezeti és társadalmi korlátok kezdik beszűkíteni a növekedési lehetőségeket, és nincs is igazán szükség erre” – mondta Köves Alexandra közgazdász, a Corvinus Egyetem adjunktusa az InfoRádiónak.Egy véges méretű bolygón nem lehet örökké növelni a gazdaságot és a gazdagságot. Erre az egyszerű összefüggésre mutatnak rá a főáramú közgazdaságtannal szembemenő magyar és francia ökológiai közgazdászok. Megoldás lehet például, ha enyhítenénk a munkaerő után fizetendő adókon, cserébe többet hajtanánk be a környezetterhelés miatt. Az ökológiai válság nem csak abban nyilvánul meg, hogy csökken a fajok változatossága, hanem a klímaváltozásban is. A drámai globális helyzet alapvető oka, hogy az emberiség ökológiai lábnyoma sokkal nagyobb, mint a Föld eltartó képessége. Jelenleg másfélszer annyi erőforrást használunk fel, mint amennyi a természetben újratermelődik, ami nemcsak oda vezet, hogy az erőforrások egy része hamarosan rendkívül nehezen elérhetővé válhat (pl. az ivóvíz), de egyben azzal is jár, hogy az ökoszisztéma állapota folyamatosan romlik. Ahogy Vincent Liegey, a franciaországi nemnövekedés mozgalom Budapesten élő szóvivője mondja, a növekedésnek energetikai, erőforrásbeli és ökológiai korlátai vannak.A könnyűolaj és a fémek egy részének kitermelése csúcsra jutott, ami a közeljövőben a fogyasztásnak is gátat szabhat. Az csupán a Csillagok háborúja és más sci-fi filmek fantáziavilágában valósítható meg, hogy az emberiség más bolygókra terjeszkedjen – egyelőre a Földön kívül nem találtunk olyan bolygót, ami második otthont tudna adni az emberiségnek. Liegey szerint jelenleg gazdasági, szociális, ökológiai, energetikai, politikai és demokratikus válságban élünk. Ezen válságok kölcsönösen kapcsolatban állnak egymással, és akár a fogyasztás és termelés állandó növelésére alapuló nyugati társadalom összeomlásához is vezethetnek. Serge Latouche francia közgazdász szerint ez utóbbi 2050 táján következhet be – az esetben, ha nem változik semmi.Bár egyértelmű, hogy az erőforrásaink végesek, ennek ellenére a politika és a gazdaság vezetői a nemzeti össztermék, a GDP folyamatos növelésére törekednek, a jelenlegi társadalmat főként a növekedés célja köré szervezték. Antal Miklós ökológiai közgazdász legutóbb a TEDxDanubia konferencián értekezett a témáról.Antal és Liegey egybehangzóan azt mondják, hogy a GDP és a boldogság két külön dolog, amely nem mindig jár együtt. Vincent Liegey elmondása szerint a gazdag nyugati társadalmakban aggasztóan gyakori az antidepresszánsok szedése, az öngyilkosság, a magány, az erőszak, és nagymértékűek a társadalmi egyenlőtlenségek. Alacsony kiindulási GDP esetén a mutató növekedése növeli a jólétet, de egy bizonyos szint elérése után az utóbbi nem növekszik tovább. Antal Miklós szerint csökkenteni kellene a társadalom függését a gazdaságtól. Szinte senki sem foglalkozik a GDP növekedésére alapuló modell alternatívájának kidolgozásával, pedig ezzel kapcsolatban nagyon sok nyitott kérdés van.A lehetőségeket vizsgáló közgazdász szerint a gazdasági növekedés és a munkanélküliség változása közötti kapcsolatot gyengíteni például nem egyszerű feladat. Egyrészt lehet csökkenteni a ledolgozandó munkaórák számát. Ez komoly hasznokat hozhat (ki ne örülne a több szabadidőnek?), de komoly nehézségeket is szülhet (pl. ronthatja egy ország pozícióját a versenyben). Egy másik módszer enyhíteni a munkaerőre rakódó adóterhen, és növelni a környezetterhelésre (pl. az energiafelhasználásra) vonatkozó adókat. Így a cégeknek kevésbé lesz érdekük csökkenteni a foglalkoztatást, de jobban fognak spórolni az energiával. Fenntarthatósági szempontból ugyanis célszerű azt megadóztatni, ami rossz (pl. ha egy cég pazarolja az energiát) és nem azt, ami jó. Antal szerint paradigmaváltás szükséges a problémák megoldásához, és gyökeresen át kell alakítani a gazdaságot és az intézményrendszert. Mindehhez először a közéletben kell elindulnia párbeszédnek a témáról. A változáshoz két irányból: alulról és felülről is támogatásra van szükség.„Sokat gondolkozunk új eszmék kidolgozásán, hogy olyan megoldási javaslatokat tudjunk tenni, amik újrapolitizálják a társadalmat – mondta a 444.hu portálnak adott interjújában Vincent Liegey. – Olyanokra kell itt gondolni, mint a feltétel nélküli alapjövedelem, helyi pénzek, helyi alternatív gazdasági rendszerek, közvetlen kereskedelem, reciprocitáson alapuló gazdaság, vagy a relokalizáció annak érdekében, hogy együtt, és ne csak egymás mellett éljünk a szomszédjainkkal. Ezek olyan egyszerű gyakorlati eszközök, amik könnyen alkalmazhatóak, csak politikai akarat kell hozzá. Emellett fontos a képzeletünk dekolonizálás, a mainstream gazdaság által „gyarmatosított” agyunk felszabadítása, hiszen a legtöbb korlát épp bennünk van. Pontosan ezeket a kérdéseket feszegeti a nemnövekedés mozgalom. Ebben a rendszerben ezek az elképzelések nem tudnak működni. Úgy tűnik, hogy az összes korlát csakis a fejünkben van felépítve, ami meggátolja azt, hogy el tudjuk érni a fent lefektetett célokat.