Nemzeti tragédia a Kaukázusban

Tömegesen menekülnek az örmények Hegyi-Karabahból, miután múlt héten, röpke 24 óra alatt Azerbajdzsán villámháborúban visszaszerezte az ősidők óta örmények lakta, ámde Sztálin önkényének köszönhetően jogilag azerbajdzsáni fennhatóság alá helyezett területet. 120 ezres lakosságából már több mint 80 ezren elmenekültek, s az exódus folytatódik.

Az oly sokat szenvedett örmény nemzet számára a minapi fejlemények nemzeti tragédiának számítanak, Erevanban, Örményország fővárosában állandóak a lázadások, az örmény kormányt tartják felelősnek, hogy képtelen volt megvédeni a karabahi testvéreket. A kormány pedig nyíltan Moszkvát hibáztatja, mert az orosz békefenntartó erők képtelenek voltak nyitva tartani az Örményország és Hegyi-Karabah közötti lancsini folyosót, az egyetlen fizikai összeköttetést a kettő között.

Azerbajdzsán még januárban elvágta a köldökzsinórt, az azeri belügyminiszter emberei civil környezetvédőnek álcázva zárták el az utat, a mintegy ezer orosz békefenntartó katona pedig nem mert, vagy nem kapott parancsot fellépni ellenük! Január óta Azerbajdzsán kiéheztette a szerencsétlen karabahi örményeket, a tartományban nem jutottak el semmilyen segélyek, sem élelmiszer, sem üzemagyag, sem gyógyszerek. És fegyverek és lőszerek sem. A karabahi civilek hónapok óta súlyos nélkülözésben éltek, szakadár hadseregük pedig semmilyen utánpótlást sem kapott. A folyosó átjárhatóságát biztosítani hivatott orosz katonák pedig tétlenül nézték mindezt.

Mindezek nyomán Ilhan Alijev azerbajdzsáni elnök kiadta a parancsot a végső rohamra, s röpke 24 óra alatt elfoglalta a szakadár tartományt, az anyaországi segítség nélkül maradt és a békefenntartó orosz katonák tétlensége nyomán a karabahi örmények védelmi egységei kapituláltak, belátván, hogy semmi esélyük a jelentős túlerőben lévő hadsereggel szembe. Ezzel Azerbajdzsán amolyan történelmi világrekordot állított fel, egynapos háborúban érte el győzelmét, gyorsabban mint az izraeli hadsereg legendás győzelmében az 1967-es ötnapos háborúban.

Holott Karabah sorsa tulajdonképpen már 2020 őszén eldőlt. Az akkori hathetes háborúban a török és izraeli fegyverekkel felszerelt azeri hadsereg nagyméretű győzelmet aratott az orosz tankokkal, ágyúkkal és repülőgépekkel felszerelt örmények fölött, az örmény állami hadsereget akkor szorították ki Karabahból, az örményeket jelentős területek feladására kényszerítették, s csupán a lancsini korridor marad összeköttetésként. A minapi háború csupán hab volt a tortán, a kegyelemdöfés.

A szerencsétlen örmények pedig tömegesen menekülnek. Az 1915–18-as nagy népirtás mélyen beleívódott a nemzeti öntudatba, maga a népirtás szó is annak kapcsán keletkezett. Akkoriban az Oszmán Birodalom mintegy másfél millió örményt pusztított el fizikailag, eltörölve mintegy háromezer éves örmény jelenlétet történelmi hazájában, az örmény nemzet akkor vesztette el történelmi szülőföldje mintegy háromnegyedét, a mai Törökországban maradt egykori Nyugat-Örményországot. Az örménység már csak a cári uralom alatti egykori Kelet-Örményországban maradt meg, de Sztálin abból is lehasított jócskán, amikor nemcsak a színtiszta örménylakosságú Hegyi-Karabahot, hanem az örmény–azer vegyes lakosságú vidékeket is az azer, nem pedig az örmény szovjet szocialista köztársasághoz csatolta. Az évtizedek során a muszlim azeriak több pogromot is intéztek a keresztény örmények ellen. Nemcsak az örmény lakosságot mészárolták le, vagy üldözték el szülőföldjéről, annak emlékeit is eltűntették: az évszázados örmény templomokat, és történelmi romokat lerombolták, a szintén évszázados örmény temetőket pedig felszántották. Alighanem ez vár Hegyi-Karabahra is.

Az újabb nemzeti tragédiát átélő örmények pedig elveszítették kényszer-szövetségesüket. 1921-ben azért fogadták el a szovjet uralmat, mert csak az oroszokat tartották képesnek megvédeni őket a teljes fizikai megsemmisítésüket célzó környező türk (azaz török és azer) szorításában. A Szovjetunió összeomlása után szintén a megsemmisüléstől való erős félelem és a földrajzi csapda nyomán Örményország maradt Moszkva egyetlen szövetségese Belaruszon kívül. Ukrajnai háborújával viszont Putyin annyira legyengítette Oroszországot, hogy már nem képes megvédeni az örményeket. Azerbajdszán diktátora nagyon is tisztában volt azzal, hogy nem kell tartania az orosz agyaglábú óriástól, nyugodtan elindította az újabb villámháborút. Az oly sokat szenvedő örmény nemzet pedig újabb történelmi tragédiával szembesül, háromezer éves szülőföldje újabb részének feladására kényszerül.