Nép Háza

Két hír.

Az egyik: hétfőn Strasbourgban ünnepélyesen felkérték Frunda Györgyöt, hogy legyen az Európai Tanács parlamenti közgyűlésének tiszteletbeli tagja.

E rendkívüli felkérés nemcsak az erdélyi magyar politikus érdemeinek elismerését jelenti, hanem az egész erdélyi magyar politika színvonalát és magas rangját is bizonyítja.

És a másik hír: az Európai Unió illetékes jogi fórumán vizsgálat indul Gigi Becali honatya ügyében, aki nemrég homoszexuális-ellenes kijelentést tett Csillag nevű futballcsapatának játékosaival kapcsolatban.

Két hír, két világ, melyek között a távolság beláthatatlan.

Az első azzal az erdélyi magyar politikussal kapcsolatos, aki a legutóbbi választásokon a hazai választási törvény tökéletlenségei és huncutságai okán népszerűsége és rátermettsége ellenére nem kerülhetett be újra a román parlamentbe, a másik azzal a különleges bukaresti bárdolatlan újmilliárdos figurával, aki korábban a Nagy-Románia Párt lován belovagolt az Európai Parlamentbe, decemberben pedig a Nemzeti Liberális Párt szamarán a román parlamentbe is besétált, sőt, iskolázatlansága ellenére a jogi bizottságban foglal helyet.

Ponta miniszterelnök úr javára és okosságára legyen írva, kormányfőnk még akkor kérte fel Frundát, hogy legyen személyes tanácsadója, amikor még nem tudhatott az Európai Tanács döntéséről, s Antonescu úr politikai éretlenségével magyarázható, hogy pártjába invitálta az egykori juhászlegényt, akinek semmi köze sincs a liberális eszmékhez.

Apropó, a mi felduzzasztott, túlhízott és túl költséges parlamentünk kedden botrányos cirkuszi jelenetek közepette többségi szavazattal elfogadta a számára legfontosabb törvényt, ami nem ránk, állampolgárokra, hanem csak az ötszáznál több honatyára vonatkozik: jogállásukra, státusukra, privilégiumaikra, immunitásukra.

Egyetértés ezúttal nem volt a honatyák és honanyák között, a Nép úgynevezett Pártjának képviselői kivonultak a teremből, a Băsescu-pártiak pedig ellenezték a jogszabályt.

A közös hangot csak akkor találják meg az urak a Nép (megcsúfolt) Házában, amikor saját fizetésüket és nyugdíjukat emelik. Most őket is a nadrágszíj megszorítására szólították fel, például arra, hogy elégedjenek meg ezentúl havi négyezer lej lakhatási kiegészítéssel, hogy mandátumuk egész ideje alatt szállodát vagy lakást bérelhessenek.

Már-már sajnáljuk szegényeket, hogy ilyen szerény körülmények között lesznek kénytelenek minket képviselni, hiszen ha elhagyják négycsillagos luxushoteljüket, nemcsak a napi egymillió lej  értékű reggeliről mondanak le, az úszómedencében sem lubickolhatnak ezentúl együtt a mindenfajta világsztárokkal.