Népharag

Fellélegezhet Románia, a népharag elsöpörte a Ponta-kormányt. Pontosabban Dragnea szabadította meg az országot, amikor kihúzta a széket Ponta és kormánya alól, amolyan ajándékként az országnak Traian Băsescu születésnapjára.

A minden hájjal megkent Dragnea levonta a tavalyi elnökválasztás konzekvenciáját, s felismerte a népharag jelentőségét: akkor az ország nem is annyira Iohannisra szavazott, mintsem a népet folyamatosan felháborító Ponta ellen. Ponta, Oprea, vagy Piedone malomkövek a PSD számára, arroganciájuk vörös posztó a lakosság egyre szélesebb rétegei számára. Tavaly mindenekelőtt a határon túli állampolgárok szavazási jogának megakadályozása bőszítette fel a lakosságot, most pedig a kormányfő korrupciós ügyei, a hatalmi kiváltságokkal való visszaélés és a hétvégi tragédiával kapcsolatos felelősség-elhárítás csapták ki a biztosítékot.

Kár azonban, hogy későn született meg ez a lemondás, jegyezte meg keserűen Klaus Iohannis államfő.

A népharag nemcsak a kormány-koallíció ellen irányul, hanem az egész politikai osztály ellen, a 25 éve meghónosodott bukaresti politikai szemlélet ellen. Az utcai tüntetők az ellenzéki pártokat is célba vették, sőt, még az ortodox egyházat is!

Az a tanultabb, felvilágosultabb, aktív korosztály vonult utcára, melyet nem lehet választási ígéretekkel, pénzügyi alamizsnával, vagy üres szlogenekkel megvesztegetni. Elegük lett az ön- és klikkérdekű politizálásból, a mindent átszövő korrupcióból, a kormányzási inkompetenciából és nepotizmusból, a politikusbűnözésből, és a társadalmi elvárások semmibe vevéséből.

Nem béremelést követelnek. Képesek önerőből, becsületes munkából előteremteni anyagi fedezetüket, az államtól nem megélhetésük javulását várják, hanem méltó szolgáltatásokat, melyeket adólejeikből megfizetnek és a politikai osztály megtisztítását. Jelképesen mondhatni, hogy az 1990-es temesvári kiáltvány 8. pontját, kiterjesztve mindazokra, akik az utóbbi 26 évben politizálásukkal a jelenlegi áldatlan helyzet megteremtésében közreműködtek.