Nevesincs műsor

A második világégés után János bácsi felmegy Budapestre, ahol hosszú évek óta nem járt. Megkérdezi egy járókelőtől, hogy bocsánat, merre van a Horthy Miklós utca. Jaj, bátyám, ne kérdezzen ilyet, mert elviszik, az most már Lenin utca. 

Tovább megy, kérdi valakitől, hol a Mussolini tér? Csitt, apóka, mert beviszik, az most már Moszkva tér. Bolyongásában az öreg elfáradt, leült a Duna-partra pihenni. Odalép egy rendőr, kérdi, mit csinál itt, bácsika? – Nézem a Volgát! – válaszolta magába roskadva.

Ne tessék nevetni, mert román speckóba ültetve hasonlót könnyen megérhetünk mi is errefele, hisz a szenátus a kormánykoalíció ügyrendi gáncsolásai ellenére megszavazta, hogy a jövőben külön bukaresti bizottság fog dönteni az utcanevek változtatásáról. Nyilván nem Feteşti-re vagy Roşiori de Vede-re hegyezték ki a fiúk a cuccot, hanem Erdélyre, éljen az önkormányzatiság és a decentralizáció. Annak is tömbmagyar vidékére, ahol az utóbbi időben hál’istennek egyre több román utcanév táblát cseréltek le magyarra.

Szóval, ebben a tempóban majd szégyellnie kell magát annak, aki Aradon a Salacz Gyula vagy Bartók Béla utcában lakik, vagy keresi ezeket, mert ha betelepített múúúúdákba ütközik, még el is küldi a k.(edves) anyjába. A jelenlegi ellenzék, program, alternatíva híján látom, kicsapta az asztalra a nacionalizmust, mi mást, hisz ők sem ígérhetnek nagyobb fizetést a pedagógusoknak vagy orvosoknak, vagy hosszabb aszfaltot. Unalmukban és kínjukban készülnek a 2012-es helyhatósági választásokra, mondom, program nélkül, de mi, magyarok természetesen rendre kéz alatt leledzünk, hajrá, belénk a kést.

Aradon a liberálisok Florin Galiş nyelvén, a szocdemek pedig az innen-onnan verbuvált ejtőernyősök, médiaroncsok száján keresztül dagasztják nyakunkba a háromerrres propagandát, de még a korábban szebb ideákat megélt egy szem parasztpárti Claudiu Cristea tanácsos is leugrott a nackó pincébe. A nagy-romániásokat már meg sem említem, mert ők legalább hűek elveikhez, tőlük nem várunk mást, s ez számomra sokkal tiszteletre méltóbb, mint alkalmi politikai ugribugriék műsora.

Hát, akkor javaslom a magyar utcanevekre kihegyezett új törvény tapsolóinak itt Aradon, hogy szervezzenek egy közvélemény-kutatást.

Először a pártszékházban egy gyűlés alkalmából kérdezzék meg a honukhű honfitársaikat, például, hogy ki a túró volt Ascaniu Crişan, Dumitru Bagdazar, Laurenţiu Luca, Sigismund Borlea vagy Onisifor Ghibu, hogy utcát neveztek el róluk Aradon.

Mert nem az a lényeg, hogy a másik nemzet fiainak utcanévtábláját ledobjam, hanem hogy megtanítsam a román fiatalságnak, kik voltak jeles őseik. S ha befejezték a pártszékházban a felmérést, akkor terjesszék ki ezt puszta kíváncsiságból a román iskolákba is, fejet rá, hogy harminc hasonló névből ötöt nem ismernek, fogalmuk sincs, hogy az illető mitől vált híressé.

S majd amikor befejezték a porta előtt a sepregetést, és minden aradi román diák harminc névből húszra tudta a választ, de legalább belőtte az illető szakmáját, akkor szanaszéjjel téphetik magyarellenes nyelvüket.