Olyan időket élünk, amikor a világ- és hazai eseményekkel a média révén valamelyes kapcsolatot tartó embereket mondhatni semmi nem lepi meg. Sőt, az ellenkezője sem.
Ezért aztán az sem sokkolt, hogy számos nemzetközi hírügynökség, köztük az MTI bejelentette: a hétfő esti árverésen 103,5 millió dollárért kelt el a 2021-es Nobel-békedíj.
A Nobel-díj, mint ismeretes, szigorúan személyre szóló, egy adott évben bizonyos területeken legjobb eredményeket elért tudósok jutalmaként jött létre több mint 120 esztendeje.
A meglepetés legfeljebb az lehet, hogy a békedíjjal járó érem (175 grammos, 23 karátos arany) nagyjából tízezer dollárt ér reális piaci áron, ehhez képest most jó tízezerszeres áron kelt el.
De hát tudjuk, nagyon sok tárgynak nem valós (fizikailag mérhető), hanem eszmei értéke van.
Hogy ki a vásárló, nem tudni, legalábbis alulírott nem talált rá adatot; biztosra veszi azonban, hogy nem akármilyen polgár. Melyik átlagpolgár tudna, s lenne hajlandó százmilliót áldozni egy tízezer értékű valamiért?
Az eseményről szóló pár szavas beharangozót olvasva (több honlapon is), rögtön arra gondoltam, hogy az orosz újságíró tán csak nem az ukrán, háborúban álló nemzet javára adományozta az árverésből származó pénzt. Ami minden eddigi Nobel-díj licitjének – mert hogy nem ez volt az első – összegét messze túlhaladta.
Ukrajnának ugyanis, mondja annak elnöke naponta a világ hírközlő szerveiben, főleg fegyverekre van szüksége. A Nobel-békedíj meg a fegyverek, legalábbis szerintem, nehezen férnek össze.
De nem: a most 62 éves Dmitrij Muratov orosz újságíró, az idén márciusban betiltott Novaja Gazeta című független, az oroszországi politikát helytelenítő orosz lap volt főszerkesztője az orosz–ukrán háború miatt az otthonukat elhagyó gyerekek támogatására ajánlotta fel a licit végösszegét. Sőt, korábban már a díjjal járó 500 ezer dollár készpénzt is.
Az Heritage Auctions amerikai aukciós ház közzétte videóban hangsúlyozta: azt szeretné, ha akciója egy folyamat kezdete lenne, például szolgálna másoknak is, hogy árverezzék el értékes tárgyaikat az ukránok megsegítésére.
Kétségkívül gyönyörű emberi gesztus.
Még szebb és üdvösebb volna azonban, ha a világ – főleg a nyugati, és az annak elkötelezett keleti fele – minden rendelkezésére álló eszközt bevetne a háború megszüntetésére.
A jó százmillió dollár természetesen igen jól jön az UNICEFnek, az árván, apa, anya, hozzátartozók nélkül maradt gyermekek szörnyű traumáját, pótolhatatlan veszteségei azonban semmilyen pénzösszeggel nem válthatók meg.
A megoldás a béke volna, legalább a további veszteségek elkerülésére.
Aki lát a mai helyzetben erre irányuló tényleges, valóságos, őszinte törekvéseket, kérem, ossza meg véleményét velünk.
Hozzászólások