Nyári mozik, színházak

Szűkszavú újsághír előzte meg Arad új nyári mo­zi­já­nak, színházának a fela­va­tását, még sajtóberkekben se tudtak az elők­és­zü­le­tek­ről. A titkolózás okait most kár firtatni, aligha lehet hét­köznapi esemény mifelénk a kultúra egy újabb hajléká­nak átadása.

Tény, hogy a megyei ta­nács mostanság a szo­ká­sos­nál is nagyobb iramban gyűj­tögeti a “piros pon­to­kat.” Az sem véletlen, hogy ép­pen a kulturális központ (Barițiu utca 16.), a vakok egy­kori iskolájának udvara nyújt otthont ennek a hé­zag­pótló létesítménynek. Mert­hogy a városnak meg­le­hetősen régen nincs sza­bad­téri kulturális ese­mé­nyek megrendezésére be­rendezett színtere. A par­kok­ban, ligetben, strandon, a Megbékélési Parkban ren­dezett koncertek színhelyei rög­tönzöttek voltak és az ese­mény után nyomuk se ma­radt. A kizárólag film­ve­títésre alkalmas szabadtéri he­lyiségeknek rég “becsen­get­tek”, hiszen a belvárosi mo­zitermekre is sorban la­kat­ kerül.

Röviden: a mostani új lé­tesítménynek akadtak bő­ven szépreményű elődei. Mű­ködésük többségét azon­ban nem kísérte szerencse.

A múlt századelőn, amikor az aradi magyar színjátszás a fénykorát élte, a taní­tó­kép­ző udvara mellett felépült egy nagy befogadó­ké­pes­sé­gű nyári színkör.

Pünkösdtől szeptemberig itt tartották a városi színház és a vendégtársulatok előa­dá­sait. Nézőterén szinte két­ezer ember is elfért. Sok régi ké­peslapon megörökítették a két tornyos, mutatós Thá­liát, amelynek jelentős ré­szét fából építették. Ez okozta a vesztét, de a lebontásának el­kerülhetetlenségét alá­tá­masz­tó érvek mögött – tűz­ve­szély, utcai zaj stb.– a ma­gyar színjátszás fokozatos leé­pítésének szándéka állt. (Ál­landó román szí­n­ját­szásról akkoriban még nem be­szélhettünk Aradon!)

A Maros-parti sétány tör­vényszék felőli részén, a mai Per­la kertvendéglő helyén az 1920-as években meg­nyi­tott nyári mozi is rövid életű volt. A Neptun strand ter­jesz­kedésével a kérész életű kert­helyiséget felszámolták.

Az 1950-es évek végén a víz­­torony mellett az egykori lo­­vardából átalakított ARO, majd Caragiale mozi nyitott kert­­helyiséget. Ennek előa­dá­sait viszont a szomszédos tűz­oltó laktanya programja za­varta. A várban állomá­so­zó szov­jet helyőrség ké­ré­sé­re a Casi­no háta mögött felé­pült egy nyári előadások meg­­ren­dezésére, film­ve­tí­tés­re al­kalmas létesítmény, ame­lyet némi túlzással nyári szín­háznak neveztek az ara­diak. A színpad a Casino hát­só frontjára építve valóban al­kalmasnak tűnt színházi előadásokra is. Emlékszem egy olyan nyári évadra, amikor a Kolozsvári Román Ope­ra és a nagyváradi ma­gyar színház teljes játék­rend­jével hetekig ven­dég­sze­repelt Aradon. Nagy si­kere volt a közös pro­duk­ció­ban magyarul bemutatott Csár­dáskirálynőnek. Kü­lö­nö­sen miután híre ment, hogy az egyik előadáson a Bóni grófot alakító Cseke Sán­dor, a kiváló nagyváradi táncoskomikus és karak­ter­színész szájából elhangzott az immár anekdotikus im­pro­vizáció: “Miska, hozza be a legdrágább francia pezs­gőt… és vigye ki ezt a macs­kát!” A szomszédos kert­vendéglőből ugyanis a szín­pad­ra somfordált egy cir­mos, amely aztán a ref­lek­torfényben ide-oda futkosva ke­resett menedéket.

Könnyen elképzelhető, hogy a jelenet milyen frene­ti­kus hatást váltott ki a né­zőtéren.

Egyébként a Casino nyári ven­déglőjéből gyakran át­szűrődött az élő zene, hiszen ott esténként Vasica ze­ne­kara szórakoztatta a ven­dé­geket. Ezért később csak film­v­etítésre vagy népzenei kon­certekre használták a nyári színházat.

A várhíd újjáépítésekor, az 1970-es évek elején szá­molták fel.

Nem sokkal később a Park szállót rajzasztalra álmodó Má­di Sándor készítette el a Marosra néző, impozáns sza­bad téri színház tervét. Hoz­zá is láttak a Sport­csar­nok közelében a kivi­te­le­zé­sé­hez, ám valamilyen okból a munkálat végleg abba­ma­radt.

Történt még egy kísérlet. Az Ifjúsági mozi udvarát ren­d­ezték be nyári mozinak, de ez a szülészeti kórház szom­széd­sága miatt se bizonyult sze­rencsés ötletnek. Hamar be is szüntették a vetí­té­se­ket.

A most átadott nyári “szín­házat” és mozit a hely­szín gondosabb kiválasztása, ügyes menedzselése talán meg­menti attól, hogy elődei sorsára jusson.