Nemrégiben az ENSZ főtitkára az emberiség fejlődéséről beszélve emlékeztetett rá, hogy az még mindig „veszélyben van”.
Mármint az emberiség. Jobban hinnék neki, ha azt mondja: még csak most van igazán veszélyben az emberiség.
Diplomatikusan, szépítően fogalmazott a Világnépesedési kilátások 2022 c. jelentésében – tudományosan ezt eufemizmusnak szokták nevezni –, amikor bejelentette, hogy a világ népessége várhatóan idén november közepén éri el a nyolcmilliárdot. E folyamat összetevőjeként India jövőre megelőzi Kínát, és a világ legnépesebb országává válik. Nem vadonatúj gondolat és elmélet, régóta cirkulál tudományos körökben.
Antonio Guterres ENSZ-főtitkárnak a népesedési világnap alkalmából küldött üzenete egyszerre tényfelmérés és sokak számára figyelmeztetés.
Az ENSZ-jelentés szerint idén a világ népessége 8, 2030-ra mintegy 8,5, 2050-re 9,7 milliárdra, 2100-ra pedig 10,4 milliárdra nőhet.
A becsléseket, számításokat nem az ingujjukból, találomra húzták elő a tudósok, hosszú idők konkrét számokkal igazolható tendenciái, statisztikái állnak mögöttük.
Az egyik kétségbevonhatatlan igazság: a világ népessége, részben a csökkenő halandóságnak köszönhetően, egyre növekszik. A várható élettartam 2019-ben világszerte elérte, mondja az ENSZ-jelentés, a 72,8 évet, ami csaknem kilenc évvel több, mint 1990-ben.
Harminc év alatt hihetetlenül óriásit nőtt az emberiség várható életkora, nyilván nem véletlenül. Az első benyomás ezen adatok láttán az, hogy tulajdonképpen minden nagyszerű, a világ előre és jó irányba halad.
No de lássuk közelebbről, mi, ki az, hol lakik az emberiség?
Hát globálisan az egész világon, az egész Földön, amely azonban számbelileg távolról sem arányosan fejlődik.
A jelenlegi, nem megalapozatlan ismeretek szerint csupán nyolc fejlődő ország – a Kongói Demokratikus Köztársaság, Egyiptom, Etiópia, India, Nigéria, Pakisztán, a Fülöp-szigetek és Tanzánia – adja a későbbre várható növekedés több mint felét.
Mint a felsorolásból kitűnik: kizárólag afrikai és ázsiai országok.
Európa, az USA vagy Kanada és Ausztrália (meg Oroszország – megengedhető-e egyáltalán manapság leírni a nevét?) még véletlenül sincs köztük.
A mai tendenciák szerint – ezt nem a jelentés fogalmazza meg – mindannyian leszálló ágban, fogyóban, hosszú távon mondhatni kihalóban vannak.
A jelentés (meg nem fogalmazott) következtetései szerint a jövő Afrikáé és Ázsiáé. Implicite az európaitól különböző rasszoké és kultúráké.
Hozzászólások