Nyugdíj

A hét elejétől tartó szakszervezeti megmozdulásokon kívül a nyugdíjtörvénnyel kapcsolatos botrányok uralják a belpolitikát. 

Mint ismeretes, a parlament által elfogadott új nyugdíjtörvény (főleg elfogadási módja) ellen a szociáldemokraták és a liberálisok alkotmányossági kifogást emeltek – a vizsgálat folyik –, a törvény kihirdetése esetére az elnök lemondatásával fenyegetőznek stb. Mindez alig több a kormánypárt–ellenzék szokásos csatározásánál, és nem visz közelebb a hazai nyugdíjrendszer alapvető és elkerülhetetlen reformjához.

A hazai nyugdíjrendszer ugyanis súlyos beteg – e tényt senki nem tudja cáfolni –, és a baj csak közvetett összefüggésben van a Romániát sújtó általános válsággal. Jó húsz esztendeig senki hatalmon lévő nem foglalkozott egy gyökeres, de mind sürgetőbbnek mutatkozó lényegi reformmal: mindig fontosabb volt a hatalmon maradásra összpontosítani az energiákat, ráadásul a jelek szerint a nyugdíjalapot is felelőtlenül használták fel, miközben kétségtelen európai tendencia az életkor növekedése és az aktív dolgozók számának csökkenése. A hét közepén napvilágot látott a brit érdekeltségű Aviva biztosítótársaság romániai képviselőjének nyilatkozata egy nemzetközi, a kelet-európai országokat érintő kutatásról, eszerint a leendő nyugdíjasoknak – mivel az állam képtelen nyugalomba vonulásuk után tisztességes megélhetést biztosító járandóság juttatására – maguknak kell gondoskodniuk munkás éveik alatt megtakarításokról.

Nyugat-Európa számos országában régóta alkalmazzák a módszert, és az bevált – a hazaitól eltérő feltételek között: működik, ha van miből takarékoskodni. Romániában az elemzés szerint egy mai 50 évesnek évi 4800, a 20-30 éveseknek évi 1300-1700 eurót kellene megtakarítania a tisztességes életszínvonalú nyugdíjaskor érdekében. Kellene, de csak a fiataloknak lehet távlatilag reményük. Nálunk törvényszerű a nyugdíjasok életszínvonalának csökkenése, hisz juttatásuk az átlag bruttóbér 45 százalékát sem éri el. És az is veszélyben van.

Ami segíthet – a nyugdíjkorhatár kitolásán kívül –, az a tisztességesen megfizetett munka az országban, hogy a fiatalok maradjanak, s hogy a dolgozók valóban valamennyit félretehessenek öreg napjaikra. De hol vagyunk pillanatnyilag ettől?