Nyugdíjas óriáspatkány

„Nyugdíjba vonul Magawa, egy gambiai, más néven afrikai óriás tasakospatkány, amely öt év alatt 141 ezer négyzetméter, mintegy 20 focipályányi területet tisztított meg a taposóaknáktól és egyéb robbanószerektől Kambodzsában.” (MTI)

Magawa a legsikeresebb rágcsáló, amelyet az APOPO belga nonprofit szervezet képezett ki aknák és más hadianyagok kiszimatolására. Aknakeresői pályafutása alatt a patkány 71 taposóaknát és 38 fel nem robbant lőszert szagolt ki az északnyugati Siem Reap város térségében.

Brávó, Magawa.

Alulírott mindig, régebben, és ma is, a legőszintébb elismeréssel közeledett a nagy emberi teljesítményekhez. Ez utóbbiakról, ugye, legendák mesélnek, mint mondjuk az itáliai, Romulust és Remust tápláló anyafarkasról (Romániában, az ősi latin kultúra örökösének hazájában, a XX. század második felében megtörtént megörökítésük Cluj-Napocán), a makedóniai Nagy Sándor Bukefalosz nevű lováról és a felsorolást hosszasan folytathatnánk.

A címbeli patkányról jut eszembe azonban József Attila Ős patkány terjeszt kórt c. verse. Idézem egy részletét: „Az elnyomás csapatban károg, / élő szívre mint dögre száll / – s a földgolyón nyomor szivárog, / mint hülyék orcáján a nyál”.

Hogy van-e tényleges összefüggés, kapcsolat e két gondolatmenet között, vagy mindez csak a cikkíró gyenge kísérlete a maga igazolására?

Lehet ez is, az is. Eldöntését az olvasóra bízom.

Ez pedig akár amolyan áldemokratikus döntés lehetne.

Ha valamit magunk nem tudunk, vagy nem vagyunk hajlandók eldönteni mert kétségeink vannak, hajlamosak vagyunk másokra hárítani. Legyen az övék, nem a mienk a felelősség.

Magawának, az óriáspatkánynak aligha voltak dilemmái – bár ki lát be tökéletesen egy patkány fejébe?

Ő azt tette, amire beidomították.

A fene sem tudja, de lehetséges, hogy manapság azt mondaná: végre békén hagytok.

A patkány és az ember között van néhány grádics a mai ismert tudományos rendben; de hogy mi van köztük?