Olimpia – nolimpia

Olimpia vagy nolimpia? Ez a leggyakrabban vitatott, szó szerint köz-életi kérdés manapság Budapesten. Pénteken, február 17-én véget ért a Momentum egyesület által kezdeményezett aláírások gyűjtése a fővárosban, és a népszavazás kiírásához szükséges 138 ezer aláírás kétszerese gyűlt össze.

A politika berkeiben ebben a témában is megy a szokásos egymásra mutogatás, a kormány a kampányt támogató baloldalt, a kampányt támogató baloldal pedig a polgárok véleményét állítólag semmibe vevő kormányt támadja.

Miközben kígyót-békát kiabálnak egymásra, a téma már annyira közbeszéd tárgyává vált, hogy nem lehet lesöpörni az asztalról. A fővárosiak nemcsak az aláírásgyűjtés során, de városszerte hangosan is kifejezik véleményüket: nem kell nekünk olimpia.

Az érvek igen változatosak: az egészségügy helyzete katasztrofális, lassan az ágyat is nekünk kell vinni – mondja az egyik. Az iskolákban nincs normális oktatás, a nagy hidegek idején szünetet kellett hirdetni, mert nem tudtak fűteni, a krétát is mi vesszük – panaszolják a szülők. A BKV-n utazók egyhangúlag követelik a buszpark felújítását, és minden nap ég a 3-as metró...

A 4-es metróval kapcsolatban kirobbant korrupciós botrány az utolsó csepp a pohárban. Az utca népe azt látja, hogy egyesek egyre gazdagabbak, egyre nagyobb luxusban élnek, közben egyre több a hajléktalan és a koldus, egyik napról a másikra drágul az élet...

– Egyre jobban teljesítünk – hallom a buszon – sőt... Még az úton-útfélen virító óriásplakátokon népszerűsített sikerpropagandát is mi fizetjük – mondják. Egyszóval baj van: ahogy Hofi mondaná, „emberek, a hordó nem áll meg...”

Óhatatlanul felmerül a kérdés: cui prodest – azaz valójában kinek lenne jó a budapesti olimpia? Az olimpikonoknak biztosan. A politikusoknak biztosan. Jó néhány építési vállalkozónak biztosan. Továbbá a vendéglátóknak és némely kereskedőknek. Ők biztosan nyernének rajta. De valójában presztízsberuházásról van szó, a magyarok pedig nem akarják ezt finanszírozni. Ettől a ténytől pedig az olimpia szorgalmazói halálra sértődtek.

Tarlós István főpolgármester, aki tavaly még azt nyilatkozta, hogy Budapestet nagyon megterhelné minden szempontból egy ekkora volumenű rendezvény, így nem tartja jó ötletnek, ma már árulónak bélyegzi a baloldalt, amely állítólag előbb igent mondott a dologra, most meg köpönyeget fordított.

Ez a téma azonban nem politikai természetű. Az egyszerű polgár nem ad a nemzeti büszkeségre, ő inkább csak úgy csendben, normálisan szeretne élni. Anyagi kockázatok nélkül, egy élhető városban, amely nincs keresztül-kasul felásva, ahol jár a tömegközlekedés, nem ér nyakig a sár, neki kevesebb sportlétesítmény és több kórház meg park kellene. És nagyobb fizetés, meg béke, nyugalom. Mert ilyen földhözragadt... mondják egyesek.

Szerdán a kormány és a fővárosi közgyűlés is ülést tart, hogy megtárgyalja az ügyet, és lehet, hogy nem is lesz semmiféle népszavazás, eleve elállnak a tervtől. És majd a budapestiek lesznek a bűnösök...

Háttérhírként azért elmondom: a Nemzetközi Olimpiai Bizottság közleménye szerint a párizsi olimpia-rendezést már több mint 40 ország támogatja...

És még valami: a magyarok igenis kiállnak a kormány mellett, ha olyan ügyről van szó, amelyet tényleg nemzetinek vélnek. Példa erre a migráció ügyében rendezett népszavazás... akkor bezzeg az utca hangja így szólt: rendes ember elmegy, és nemmel szavaz.

Jövő héten tehát eldől, hogy lesz-e népszavazás Budapesten az olimpiáról. És ha lesz, hogy mi lesz annak kimenetele, azt még megtippelni sem merném, akkora a zűrzavar a kérdésben...