Öreges kórok

Nem értem a nyugdíjasokat.

Habár nem dicsekszem vele, de én évtizedek óta valóban villamossal közlekedem, és naponta találkozom velük. Figyelek, hallgatom őket, és ha ketten összetalálkoznak, az egyetlen beszédtéma a nyugdíj. Mennyi a tied, mennyi az enyém. Tudom, szégyenteljesen kevés, mégsem értem őket.

Csak azt látom, hogy akármennyire is tragikus a helyzet, zömük képtelen ledobni magáról a kommunizmusból örökölt mentalitást: csak rosszabb ne legyen. Szidják a polgármestert, szidják a magánvállalkozókat, szidják a kivételes nyugdíjakat élvezőket, pedig ingyen utaznak, és azért, mert valakitől majd levágják, nekik egy banival sem lesz több. Felnőtt, állítólag az élet kátyús felét végigtaposók ülnek, és emlegetik, milyen jó volt Ceauşescu idejében. Mindenki kapott lakást, tele volt a város gyárakkal, szerintük dübörgött a gazdaság. Sorba álltak, de „volt valahogy”, ugye mindenki emlékszik erre az idióta szlogenre.

Atyavilág, ezek tényleg elfelejtették, hogy volt. Vagy olyan helyen dolgoztak, ahonnan lopni lehetett. Sokan dolgoztak olyan helyen, ahonnan lopni lehetett, és a jelek szerint most ezt sírják vissza.

Bátorságuk azonban a villamosi, sarki ócsárlásban kimerül. Mert ha annyira rossz, akkor hol voltak a Nyugdíjasok Ligája által szervezett tüntetésről? Pénteken Aradon talán két tucatnyian vonultak ki vezetőséggel, érdekjelenlévőkkel együtt. Szidni a polgármestert, a vállalkozókat, tévétulajdonosokat kint az utcán kell. Hangosan, ékes szóval, akár havonta, hadd legyen hatása is, és kitartással maguk mellé állíthatják a fiatalabbakat is.

Ezért nem értem a nyugdíjasokat.

Most rossz, vagy „csak rosszabb ne legyen”?

Úgy tűnik, az utóbbi. Mert az Expóban a nyugdíjasok szó szerint könyökölve, anyázva, szitkozódva tolakodtak, lökték félre egymást, hogy széket kapjanak az ingyenkajára. Félrelöktek mozgássérültet, betegebbet, szóval korukhoz „méltó” módon ünnepelték önmagukat. S hogy aztán bent még milyen apró jelenetekre került sor, arról inkább nem beszélek, annyira sértő az élet göröngyeit már áttaposó többi nyugdíjas számára. Amennyiben a Liga tényleg a köz érdekének védelmezője, és nem egy szűk köré, akkor testületileg nem kér az Expóban szervezett buliból, üresen maradnak a székek. Szerintem ez az igazi tiltakozás: egy tányér franckarikával nekünk nem szúrjátok ki a szemünket.

Nem értem a nyugdíjasok széles tömegét. Nekik kellene példát mutatni a fiataloknak gerincességből, elvszerűségből, viselkedési normákból.

Persze, ez is egyfajta nevelési módszer, hisz az értelmes fiatalabb legalább megtanulja: nem szeretnék ilyen nyugdíjas lenni.

Azt mondják, a kor nem privilégium.

Azt ki kell érdemelni.

Kár, hogy a kiérdemlők köre egyre szűkül, s ma már egyre ritkábban fedezhető fel példamutató, követendő magatartás. Lassan kihalnak az utolsó példamutatók, ne csodálkozzunk, ha egy-két évtized múlva már csak a koncvadász könyöklők maradnak.