Oroszországgal, vagy nélküle?

Nem kell mondanom, Európa pillanatnyilag lángokban áll.

Az orosz–ukrán háború, amelyet az oroszok másképpen neveznek, felborította az európai, sőt a világegyensúlyt.

Alulírott nagyon naivnak bizonyult e kérdésben, nem hitte, hogy erre a mérhetetlenül komoly következményekkel járó háborúra sor kerülhet – ezt a fegyveres konfliktus kitörése előtt jó héttel megjelent cikkében meg is írta.

„O, sancta simplicitas!” (Latin: Szent együgyűség! Állítólag Husz János fölkiáltása a máglyán, midőn látta, hogy egy parasztasszony buzgón viszi a fát a máglyájához.)

Husz János cseh pap, előreformátor, vértanú (Konstanzban, 1415. július 6-án égették meg), halála óta jó hatszáz év telt el.

Hat évszázad múltán elgondolkodhatunk, mennyit haladt az emberiség azóta.

A tudományos, technológiai eredményeket nézve természetesen óriásit.

De mennyit, mekkorát változott az emberi felfogás, alapvető gondolkodás, emberi természet?

Költői kérdés, válaszolja meg mindenki a maga szájíze, meggyőződése függvényében.

Vissza a cikk címére: Oroszországgal, vagy nélküle?

Oroszország (atomnagyhatalom) pillanatnyilag a világ egyik nagyhatalmának számít, a Föld szárazföldjének kb. 11 százalékát foglalja el, és a volt Szovjetunió örökösének tekinti magát. Hogy mennyire jogosan, arról lehet vitatkozni.

Mint ahogy arról is, mennyire kizárható, semlegesíthető egy ilyen, földrajzi és természeti kincsei miatt gazdasági szempontból is kétségtelen nagyhatalom a világpolitikából. Egyáltalán nem elhanyagolható, hogy mellesleg a világ kőolaj- és földgáztartalékainak számottevő tartalékával rendelkezik. Olyanokkal, amelyeknek szállítása vagy leállítása jelenleg komolyan és negatívan befolyásolhatják egy vagy több ország egész gazdaságát.

A mai világhelyzetet Oroszországgal, vagy nélküle értékelhetnénk számtalan (de legalábbis számos) szempont szerint.

Ami Oroszországot kizárná, mint potenciális vagy valós ellenfélt (emlékezzünk: egy amerikai elnök a Sátán megtestesítőjeként jellemezte) a nemzetközi politikai életből, biztosan nem vezethetne jó útra.

A világnak arra kellene összpontosítania, hogy béke legyen és egyetértés – amennyiben ez lehetséges – az országok és nemzetek között.

A jelenlegi világ ugyanis, az orosz–ukrán háborún túl, ezernyi súlyos gonddal küzd, pénzügyi, gazdasági, inflációs, élelmezési stb. válsággal.

Egyikükre sem könnyű megoldást találni.

Ha nem is keressük, kitartóan, annál kevésbé.