Ősrobbanástól a láthatatlan szoborig

Az ősrobbanás, „a nagy bumm”, The Big Bang a világegyetem kialakulásának egyik tudományos elmélete, mely szerint a világegyetem egy rendkívül sűrű, forró állapotból fejlődött ki nagyjából 13,8 (mondjuk kereken, 14)  milliárd évvel ezelőtt. A pontos dátumot senki nem tudja, és nagy valószínűséggel nem is fogja tudni. Ami kissé furcsa: az elméletet Georges Lemaître (1894–1966) belga pap, a Leuveni Katolikus Egyetem fizika- és csillagászattanára dolgozta ki először 1931-ben „ősatom” néven. Hogy miért furcsa? Mert az elmélet ellentmond a világ Isten általi teremtésének. De most nem ezen elmélkedünk, csak idézzük, egyrészt, a player.hu honlapon megjelent írást Zhou professzortól. (Egy neves európai egyetem kiválósága; hogy nem európai a neve, senkit ne tévesszen meg: az amerikai, meg európai fő-fő egyetemek, kutatóintézetek stb. lasszóval fogják a világ legjobb, számukra elérhető, megfizethető elméit munkatársnak, fajra, nemre való tekintet nélkül). „Az általunk szolgáltatott új információ az, hogy a plazma idővel megváltoztatta alakját, ami nagyon meglepő és minden ismert anyagtól eltérő” – mondta Zhou.

Bár ez kis részletnek tűnik, egy lépéssel közelebb enged az ősrobbanás rejtélyének megfejtéséhez és annak megértéséhez, hogyan formálódott az univerzum az első mikroszekundumban. A kutatóknak húsz évbe telt, mire rájöttek, hogy a kvark-gluon plazma folyékony volt, mielőtt hadronokká és az élet építőkövévé alakult. Ezért az új ismeret a plazma örökké változó viselkedéséről hatalmas áttörésnek számít.

A tudósok eredményeikről a Physics Letters B című tudományos lapban számoltak be.

Érti? Nem érti?

Ha igen, Ön kiváló elme. Ha nem, nincs mit szégyenkeznie. Attól még lehet más dolgokban ász. Ha mégsem, hát üsse kő.

Az utolsó erdélyi polihisztor, Brassai Sámuel kis híján 125 éve halott.

Az ősrobbanást nagyjából letárgyalva jöjjön a láthatatlan szobor.

Magam még nem láttam olyant, ha a kedves olvasó igen, jelezze.

Mindenesetre komoly, szavahihető forrásaink vannak arra nézve, hogy ez a szobor (észak-)Olaszország Milánó városának Scala nevű terén áll. (Ki ne hallott volna a világ egyik leghíresebb operaházáról, a Scalaról)?

Most, a hírhez mellékelt fotóról figyeltem fel rá, hogy a tér (sajnos, nem volt alkalmam személyesen látni) durva kövekkel van kirakva. Nagyjából a tér közepén egy másfélszer másfél méteres, fehér festékkel körülrajzolt négyzet: egy nagyszerű szobor talapzata.

A talapzat létezésének ténye fix, a „nagyszerűn” esetleg lehetne vitatkozni.

A láthatatlan, tapinthatatlan, anyagtalan, radarral-egyebekkel felfedezhetetlen szobor mindössze 15 ezer euróba került.

Már bocsásson meg a világ: ki, magára valamit adó XXI. századi műértő engedne be a házába (kertjébe, parkjába, háza előterébe stb.) egy csupán 15 ezret érő, akár láthatatlan műtárgyat?

Na, ne szórakozzunk!

Annyira korunk azért még nem süllyedt le.