Ostor és mézesmadzag

„Nagy szívességet fogok tenni Putyinnak és Oroszországnak, amelynek a gazdasága zuhan. Állapodjunk meg most, és hagyja abba ezt a nevetséges háborút. Ez csak rosszabb lesz. Ha nem állapodunk meg, akkor nem lesz más választásom, mint adókat, szankciókat kivetni” – üzente Trump elnök rögtön beiktatása után.

Az ostort és a mézesmadzagot is felemlítő üzenetét tettek követték, Trump előbb telefonon tárgyalt Putyinnal, majd Szaúd-Arábiában az amerikai és orosz külügyminiszterek tárgyalásokat folytattak, Ukrajna és az EU mellőzésével.

A puhatolózó célú megbeszélések kevés konkrétumot eredményeztek, inkább az álláspontok ismertetéséről szóltak, Moszkva mégis kedvezően értékelte. Olyannyira, hogy a Kreml szóvivője szerint Putyin hajlandó a békéről beszélni, miután korábban még a béke szót sem volt hajlandó kimondani! Az amerikaiak ugyanis a mézesmadzag-taktikát alkalmazták, Marco Rubio külügyminiszter partnerségről és gazdasági együttműködésről beszélt, Mike Waltz elnöki különmegbízott pedig arra utalt, hogy későbbi tárgyalásokon akár az ukrán határok átrajzolása is szóba jöhet. Az Oroszország elleni szankciók még részleges eltörlése vagy a kb. 300 milliárd dolláros befagyasztott orosz vagyon feloldása viszont szóba se jött, noha Putyinnak roppant fontos ügyek. Az ukránoknak nyújtott amerikai fegyveres segítség is folytatódik.

Az oroszok jelezték, hogy Ukrajna szuverén joga eldönteni, hogy csatlakozik az EU-hoz, Moszkva nem szól bele ebbe. Ellenben Ukrajna NATO-tagságát továbbra is elfogadhatatlannak tartják, sőt, Lavrov külügyminiszter szerint „bármilyen NATO-tag hadserege bármilyen formában, bármilyen, akár európai zászló alatt” sem jelenhet meg Ukrajnában békefenntartóként sem.

Ukrajnát érthető módon aggodalommal töltötte el az orosz–amerikai megbeszélés, Kijev jelezte is, hogy nem fogad el semmilyen ultimátumot, s az EU is leszögezte, hogy nem lehet Ukrajnáról tárgyalni az ukránok bevonása nélkül. Európában – különösképpen Kelet-Európában – nagyon tartanak a fejük fölött kötött nagyhatalmi megállapodástól, amely felosztaná a vén kontinenst befolyási övezetekre az érintett országok megkérdezése nélkül, ahogy Jaltában történt 1945-ben. Az aggodalom korántsem alaptalan, Putyin ugyanis évek óta ezt szorgalmazza, az egymást követő amerikai vezetések viszont rendre elutasították. Trump beleesne Moszkva csapdájába? Kijev és Brüsszel ettől tart, főleg, hogy az amerikai elnök néhány nyilatkozatát mintha Moszkvában írták volna és oroszról fordították volna angolra.

Vagy lehet, hogy mindez csak a republikánus amerikai vezetés sajátos tárgyalási taktikája? Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter szerint az amerikaiak néhány európai országgal megosztották tárgyalási taktikájukat, amely „unortodox” ugyan, „de működhet” az oroszokkal szemben. Ha mézesmadzaggal nem sikerül tárgyalóasztalhoz kényszeríteni az oroszokat, akkor jöhet az ostor. Trump személyesen is utalt arra, s az oroszok sebezhetőségével – a nagyméretű emberveszteségek és a gazdasági nehézségek – is tisztában van. Az amerikaiak jelezték, hogy az ukrajnai nyersanyagokhoz, mindenekelőtt a ritkaföldfémekhez és az 5-700 ezer tonnára becsült lítiumkészlethez szándékoznak hozzájutni, 500 milliárd dollár értékig. Nemcsak a nyersanyagokra tartanak igényt, hanem Ukrajna fekete-tengeri kikötőire és szárazföldi szállítási infrastruktúrájára is, s akár Ukrajnába telepítendő amerikai katonákkal védenék meg azt, illetve Ukrajnát is felfegyvereznék e célból, jelentette be a hétvégi müncheni biztonsági konferencián az elnökhöz közeli Lindsey Graham republikánus szenátor. Jóllehet Kijev sem lelkesedik ezért, Zelenszkij elnök konkrét amerikai biztonsági garanciák hiányában nem volt hajlandó aláírni a megállapodást, Putyin számára valóságos rémálom lenne, a szenátor szerint.