Pofon

Földrengésszerű elsöprő nyereséget arattak a demokraták az amerikai parlamenti választáson Trump republikánusai fölött. A félidősnek nevezett (az elnöki ciklus felénél rendezik) választásokon az elnök pártja általában a rövidebbet húzza, és az ellenzék tör előre, a mostani átrendeződés azonban jócskán fölülmúlja a szokásos tendenciát. A demokraták a megélhetési költségekre helyezték a kampányuk hangsúlyát, miközben a republikánusok kommunistázással és politikai vádaskodással próbálták mozgósítani szavazóikat.

A demokraták kényelmes többséget szereztek a törvényhozás mindkét házában, olyan helyen is mandátumot szereztek, ahol már évtizedek óta nem nyertek, biztos republikánus körzeteket is meghódítottak. A bevehetetlen republikánus erődnek tekintett Texast is bevették, ami akkora meglepetés, mintha a PSD veszítene Teleormanban. Nem csak itt-ott veszített egy gyengébb republikánus jelölt, az egész párt nagyot bukott.

Trump Iránban tervezett rendszerváltást, helyette Texasban váltotta ki, jegyezték meg az amerikaiak. Mert a választók egyértelműen Trump elnöknek kenték le a hatalmas pofont, sokkal inkább, mint republikánus pártjának. Az Irán ellen elindított háború és annak következményei ugyanis a vereség elsődleges okai, ezt még maga az elnök és JD Vance alelnök is kénytelenek voltak elismerni. Az USA olyan kalandba keveredett, melyből nem tud kilépni jelentős presztízsveszteség nélkül, a kőolaj és a gáz világpiaci ára viszont jelentősen megemelkedett, amit az amerikaiak milliói a saját zsebükön éreznek meg. Trump ennek enyhítésére kötötte meg a dízel-alkut Moszkvával – kevés sikerrel. Az elnök felelőtlen vámpolitikája szintén megdrágította a kanadai, európai és kínai importot, aminek a levét szintén az egyszerű amerikaiak isszák meg. Az elnöki család és közvetlen környezetének sokszor gyanús üzleti érdekei is komoly szerepet játszottak a vereségnél. Az Izrael melletti feltétlen kiállás szintén malomkőnek bizonyult, amikor a fiatalok és a baloldaliak egyre inkább a palesztinok mellé állnak, beleértve egyes amerikai zsidókat is! Trump erre is ráérzett, a választás előtti napon bejelentette, hogy jövőtől megszünteti az Izraelnek nyújtott évi 4 milliárd dolláros katonai támogatást, de ezen kései lépés sem hozott sikert az urnáknál. A népharag lecsapott a hatalomra. A tekintélyelvű politika, a személyi kultusz és az a felfogás, hogy a vezető kisajátíthatja az államot a tengerentúl kicsapta a biztosítékot.

Kérdéses, hogy Trump megértie az egyértelmű üzenetet. Jóllehet a kampányban még azzal mozgósított, hogy tekintsék úgy, mintha az ő neve szerepelne a szavazólapon, a vereséget mégis azzal magyarázta, hogy a neve nem szerepelt rajta. Különben fölényes győzelmet arattak volna. Milyen „karakán” hozzáállás: minden siker az övé, a kudarcért viszont más a felelős!

Az elsöprő demokrata győzelem azt jelenti, hogy az elnök és a törvényhozás sok lényeges kérdésben kompromisszumokra kényszerül, például a szövetségi költségvetéshez a kettő megegyezése kell, az elnöki kinevezésekhez pedig szenátusi jóváhagyás. A demokraták már a kampányban megígérték, hogy az iráni háború, a Trump család gazdagodása vagy a vámemelések ügyében vizsgálóbizottságokat állítanak fel. Ez lényegesen beszűkíti Trump mozgásterét a hátralévő két évben, lényegében csak a kül- és kereskedelem-politikában dönthet önállóan. Vagyis éppen ott, ahol eddig nagyon melléfogott. Vajon ilyen súlyos vereség után átgondolja az Iránnal kapcsolatos elképzeléseit, az EU-val és Kanadával folytatott vámháborút, illetve Ukrajna-politikáját? Netán szűkebb környezete levonja a következtetéseket és változásra kényszeríti az elnököt?