Oszlopakodás

A balkáni csicsa jegyében megint nem az számít Aradon, hogy milyen lesz valami, hanem hogy hova teszik. Meg hogy ki mondta. Ha egy elismert szakember azt mondja, tegyenek nagyegyesülési obeliszket a városháza tetejére, kiröhögik. 

Ha Aurel Ardelean, a Vasile Goldiş Egyetem rektora azt mondja, tegyék az obeliszket a városháza tetejére, megtapsolják. Szerencsére azonban nem ezt javasolta, hanem hogy az emlékmű kerüljön a ligeti tó közepére. Mert ott látszik. A polgármester állítólag meghallgatta, és tetszett neki az ötlet.

Szóval, ezzel végképp elrendezik a ligeti parkot, legalábbis ami még megmaradt belőle a fakivágásokat követően. A rektor szerint ez a legjobb hely a Nagy Egyesülésük évtizedek óta Aradra álmodott emlékművének. Állítólag a végtelent jelképező oszlop lesz a tó közepén, hogy mindenki megcsodálhassa. S ahogy mondtam, senkit nem érdekelt, miként néz majd ki, hisznek a rektor és a vélhetően udvari képzőművész zsenialitásában.

Sajnos, az Aradon politizálók számára a Hegyalja tér a helyszínek alfája és ómegája, képtelenek más térben gondolkodni. Az ortodox katedrálissal pedig már több mint betöltötték a teret, csodálom, hogy nem csapják az emlékművet a tér közepére. Pedig egy korábbi változat szerint itt kellene állnia, hogy a turisták ezrei, akik idezarándokolnak, lássák, a templomból egyenesen az oszlop mellé sétálhassanak. Aztán született egy önkormányzati határozat, hogy legyen a ligeti tó tér felőli szélén. Állítólag csak újabb néhány fát kellett volna kinyírni. És mellékesen létezik egy megszavazott rendezési terv a ligetre, tóra, miszerint a víztükör közepén zenélő szökőkút lesz.

Vagyis nem lesz, mert biztosan megszavazzák a módosítást. Pláne, hogy a rektor javasolta, és ő tudja. S mi a poén? Amikor rákérdezünk, mikor a túróba takarítják ki a tavat, azt mondják, nem lehet, mert a mellette lévő vendéglő tulajdonosának kötelessége, így köttetett a szerződés. Szóval, szemetet elhordani nem lehet, oszlopot állítani igen.

Az építéshez le kell csapolni a vizet, alapot önteni ésatöbbi. Megkárogom félelmemet, hogy miután állni fog az alkotás, soha többé nem eresztik vissza a vizet, másképp hogyan lehetne körbejárni közelről? Vízen járni még sem a rektor, sem a polgármester nem tud, a csodájára járó turisták ezrei még annyira sem. Majd azt mondják, úgyis egy fertő volt a tó, most pedig milyen szép lett a terület.