Őszöd után tíz évvel

A népszavazási kampány kapcsán figyelem a nyilatkozatokat. Minden politikusi nyilatkozat óhatatlanul felveti mindnyájunkban a klasszikus kérdést: igaz vagy hamis? Közszájon forgó magyar vicc: Honnan tudod, hogy a politikus hazudik? Nos, onnan, hogy kinyitja a száját.

Biztosan, a kormánypártiak sem mindig egészen őszinték. Mert erről szól a politika. De vannak ügyek, amelyekben nem lehet, nem szabad hazudni. A migrációs politika ilyen ügy. Nem pillanatnyi, napi esemény, amelyen túlléphetünk hamar, és jöhet egy újabb manőver. Nem, itt az őszinteség kulcskérdés. A magyarság jövője a tét.

Őszöd után 10 évvel ez különösen neuralgikus kérdés. 2006-ban amikor az őszödi beszéd kiszivárgott, a Magyar Rádió szegedi stúdiójában dolgoztam. Hetekig töltöttem az éjszakákat az utcán a tüntetésekről tudósítva, akkor azt hittem, a népharag végképp letörli Magyarország térképéről Gyurcsány Ferencet. Minden normális európai országban azonnal lemondott volna egy kormányfő, ha ilyen kompromittáló beismerés kerül a nyilvánosságra.

„Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz” – mondta a miniszterelnök. „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. E helyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni.”

De tovább csinálta. És elárulta a titkot is:

„Újra csak azok a kompromisszumok születnek meg, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, ami eddig volt. Mert minden más sérti valakinek az érdekét.”

És tudni vélt valamit, rólunk, magyarokról, így előre:

„Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok gyerekek, igen, lesznek. Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek.”

De az emberek nem mentek haza.

Akkoriban keringett egy videó az interneten, amely bemutatta, hogy Gyurcsány micsoda fergeteges táncos. „Táncolj Feri, búcsúbuli!” – skandálta a tömeg. Egy hónappal később, az \'56-os forradalom évfordulóján tragikus fordulatot vettek az események. A népharag robbanáshoz vezetett Budapesten. A televízió ostroma, a kilőtt szemek, azonosítatlan rendőrök, értelmetlenül, véletlenül odakeveredett járókelők letartóztatása, valóságos utcai csata tört ki a fővárosban. És az azt követő megtorlások az ötvenes éveket idézték.

A felelősöket ma sem nevezték meg. Akadt néhány bűnbak, akin elverték a port, de az igazságtalanul megvert, kilőtt szemű, megalázott polgárokat azóta sem kárpótolta senki.

Végül, 2009-ben „sáncolt a király”, és jött helyette az álszent, „szakértő bástya”, Bajnai Gordon.

Ma sem tudjuk, hogy bírt ki még három évet. És hogy bírta ki az azután következő éveket, különösen 2012 után hogy sikerült neki új pártot alapítania, és miért vannak még mindig emberek Magyarországon, akik hisznek neki.

Hatalmas, és egyre gyarapodó vagyona, arcátlansága, vagy kapcsolatai éltették tovább ezt a politikai bohócot? 

Aztán tavaly nyáron közhírré tétetett: a Gyurcsány-család befogadott – igaz, csak egyetlen éjszakára –, egy szír migráns családot, ott ettek, ittak, beszélgettek (vajon milyen nyelven?), és reggel búcsúzóul megkapták Feri kedvenc kockás ingét is ajándékba. No, sokat értek vele, gondolom!

És azóta is kemény propagandát folytat a migránsok befogadásáért. Jó sok pénzért árulja hazáját az Uniónak, és ma sem tudni, ő, vagy Soros pénzeli-e a Kétfarkú kutya párt magyar és erdélyi hazug és cinikus plakátkampányát.

Ez a bohócpárt – Gyurcsányhoz méltó – Erdélyben is talált magának támogatókat. Olyanokat, mint Parászka Boróka, aki tavaly már kijelentette: mivel mi nem akarunk migránsokat hazánkba, ő „büntetésből” nem lép többé Magyarország földjére. Ámen. Mi csak örülünk ennek. A baj azonban az, hogy Erdély-szerte terjesztik az őszödi fekélyt.

Gyurcsány lemondott végül – őszödi beszéde után 3 évvel –, de hazugságainak támogatót ma is talál bőven. Az erősen liberális HVG közvélemény-kutatása kimutatta: nem leszünk elegen a nemmel. Mert nem fogunk elmenni. Cáfoljunk rá!