Póker kólával

Ketten pókereznek a diliházban. Az egyik megszólal:

– Sakk!

– Te hülye! A dominóban mióta van szabadrúgás?

Hát, körülbelül ilyen szinten lihegnek most pártok, civilek, elemzők és egyéb okos emberek Románia régiós felosztásáról, megyeszabdalásról, vagy minek nevezzem. Mert ők sem tudják, hisz egy oldalnyi tervezet sem készült róla, annyi történt csupán, hogy az államfő ismét behajította a ketrecbe a gumicsontot, ezek meg úgy tépték szét, mint etióp gyerek a segélycsomagot. Sőt, már megyementő segélycsapatok is szerveződnek, az elnök meg szerintem hullára röhögi magát a tévé előtt.

S mivel az átszervezők sem tudják, mit akarnak, természetesen én sem. Annyit viszont igen, hogy ebben az országban sosem lesznek európai típusú régiók demokratikus üzemeltetéssel, stabil költségvetéssel, fejlesztési tervekkel, mert a nép zöme még mindig a központi, cáratyuskás vezérlésért liheg. Nem tehetnek róla, ez genetikai bekódoltság, az átprogramozás pedig el sem kezdődött.

Szerintem két variáció lehetséges. Az egyik, hogy a csontot foszlányokba tépik, és minden marad a régiben.

A másik, hogy uniós kényszerre – ezt ugyebár a NUTS II-vel Románia vállalta – és a mányélé nevében faragnak egy álrégiós rendszert, picit megnyirbálják a megyei tanácsok erejét, rájuk ültetnek egy régiós vezetőséget, és annak ernyője alatt vidáman tologathatják a pénzes fiókokat. Mert ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a megyei császárok beleegyeznek hatalmi pozícióik körömtelenítésébe? Hogy csak egy példát említsek, a pártpénzek lentről felfele csorognak az országos kasszába, s a sima folyam a megyei elnököktől is függ. Szóval, decentralizáció, a helyi döntéshozás megerősítése helyett megburjánoztatják az irányítást, felduzzasztják a közalkalmazottak számát, és a hétköznapi ember számára fontos lényeg végképp elvesztődik a mesterséges gubancban.

Ja, és nehogy kihagyjam a lényeget: a PD-L a nyolc-tizenhat régió álproblémájának segítségével megszabadul az RMDSZ-től, hisz a kisebbségi törvény már túl nagy „engedménynek” számít. Legfeljebb újra összeállnak a szocdem-liberális masszával, mert ez az ország nem doktrínákról és demokráciáról szól, hanem kizárólag pénzről.

Románia pedig marad egy XXI. századi középkori sziget a nyitott, az összefogásra, a történelmi ellentétek lefátyolozására kész Európában, ahol a földrajz és történelem már rég nem okoz frusztrációt, és ahol az egyén boldogulása szent cél.

A román kiskirályok pedig hörögve védelmezik megyének csúfolt erődítményeiket, s körülbelül úgy járnak, mint a Coca-Cola az alábbi viccben:

A Coca-Cola cég ügynöke bemegy a pápához, és megkérdi tőle:– Atyám, nem lehetne a miatyánkban a „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” szöveget mindennapi Coca-Colánkra változtatni? Ajánlunk érte évente százezer dollárt.A pápa erre megkérdi az egyik bíborosát:– Te, nem tudod meddig tart a szerződésünk a kenyérgyárral?