Politikai átrendeződés

Valós földrengést okozott George Simion nagyarányú győzelme a megismételt államelnök-választás első fordulóján. A politikai porond felbolydult hangyabolyra hasonlít, Ciolacu lemondott a kormányfői tisztségről, a PSD kilépésével felbomlott a kormánykoalíció. Az ideiglenesség fokozásaként, Bolojan Predoiut – aki ideiglenesen Bolojant helyettesíti a PNL élén – jelölte ideiglenes kormányfőnek! 

A tőzsdén eluralkodott a pánik, a gazdaság a csőd küszöbén az utóbbi évek PSD–PNL-kormányzása felelőtlen túlköltekezése nyomán, Románia pedig a szakadék szélére sodródott.

Bárki is kerülne kormányra kénytelen lesz népszerűtlen intézkedéseket hozni, a nadrágszíj-megszorítás egyszerűen elkerülhetetlen az ország súlyos gazdasági helyzetében. Hadd szedje ki más a forró gesztenyét a tűzből, és fizesse meg annak árát, a PSD pedig ellenzékből könnyen kritizálhat.

Netán előremenekül, mint decemberben, amikor Ciolacu elnökválasztási bukása után a PSD nem támogatta egyik versenyben maradt jelöltet sem, majd a választás érvénytelenítése után az ország euro-atlanti útja megmentéséért úgymond „vállalta az áldozatot”, és kormányt alakított. A PSD most is két vasat tart a tűzben, hogy visszatérhessen a kormányba akár az européer csapat, ha Dan, akár a nacionalisták oldalán, ha Simion nyer. Egyik oldalnak sincs parlamenti többsége a PSD nélkül, a PNL, az USR és az RMDSZ pedig eleve kizárt bármilyen partnerséget az AUR, SOS és POT hármassal. A szocdemek boszorkánykonyhájában a dzsóker-szerep kijátszására készülnek, hogy a közpénzcsap közelébe maradhassanak, és minél távolabb az igazságszolgáltatástól.

A rövid távú taktikázás helyett azonban hosszú távú túlélései stratégiát kellene készíteni. Hogy elkerüljék a többi volt szocialista ország egykori állampártjainak sorsát. Bulgáriában, Magyarországon, Csehországban a kommunista utódpárt rég elvesztette szavazótáborát. Ha olykor-olykor részt is vesznek a kormányzásban, akkor csak kisebb koalíciós partnerként a nagyobbak oldalán. Lengyelországban ki is esett a parlamentből, s csupán többpárti koalíció tagjaként jutott be újból, amolyan potyautasként három jelentősebb párt hátán. Románia a kivétel, ahol a kommunista utódpárt megmaradt az ország meghatározó nagy pártjának, amely megőrizte – többnyire vidéki, iskolázatlanabb, kevésbé tehetős és idősebb – baloldali szavazótáborát. Magyarországon Orbán Viktor roppant ügyes politikai érzékkel a Fidesz hagyományos jobboldali polgári szavazóbázisához csatolta az MSZP korábbi választóit, ezért legyőzhetetlen több mint egy évtizede. A PSD is olyan irányba halad, mint a többi utódpárt, mostani eredménye újabb történelmi mélypont a tavaly decemberi negatív csúcs után. A PSD hagyományos szavazóbázisa folyamatosan zsugorodik, illetve lassan átcsúszik a Simion/Georgescu féle frusztrált nacionalisták karjaiba. Ilyenre is volt már precedens, többnyire Nyugat-Európában, ahol az egykori szocialista szavazótábor átpártolt a szélsőjobbosnak bélyegzett szuverenistákhoz.

A PNL is hasonló kihívással szembesül, nagyvárosi, iskolázottabb, tehetősebb, főleg erdélyi és bukaresti szavazótábora lassan átpártol a hitelesebb jobboldali alternatívához. Ott viszont ez nem újdonság, eddig is váltották egymást a jobboldal nagy pártja szerepében: a kilencvenes években a parasztpárt volt a jobboldal meghatározó hatalma, aztán Băsescu PD-je, a PNL pedig csak 2014-ben, utóbbival való egyesülés után vette át a stafétabotot. Melyet alighanem hamarosan átvenné az USR, ha nem lenne annyira megosztott és ügyetlen, ahogy a minapi Dan–Lasconi civakodás is bizonyítja. Jobboldalon a PNL lassan szavazótábort kereső párttá válik, egykori támogatói rétege pedig pártot kereső szavazótáborrá.