Politikai lövészárkok

Előrehozott választás felé halad Románia? A két és fél hónapja tartó bukaresti politikai válság elhúzódik, megoldás azonban nem körvonalazódik. A politikai porond az első világháborús lövészárkokhoz hasonlít, a három tábor között jóformán nincs átjárás, nemhogy parlamenti többséggel rendelkező, de még kisebbségi kormány sem körvonalazódik.

A bukaresti politikában mélyen beágyazott, cselszövéseken és kulisszák mögötti alkukon alapuló fanarióta politizálás látványosan megbukott, nem sikerült összegyűjteni elegendő szavazatot a Tomac-, majd Veștea-kormány beiktatásához, melyeket nyíltan csak a PSD és az államfő támogatott. A PNL-n belüli pártpuccs sem jött össze, Bolojan visszaverte a teljes pályás letámadást, a rebellis „vörös liberálisok” (vagy inkább beépített vállpántosok) kevesebbek és gyengébbek voltak, mint amennyire számítottak. Sőt, a párt visszanyerte önállóságát, melyet a Iohannis–Cîțu–Ciucă-időkben veszített el – a rendkívüli pártkongresszus amolyan jelképes függetlenségi háború volt a mélyállammal szemben, a felszólalók egymásra licitálva hangsúlyozták, hogy a párt saját maga hozza meg politikai döntéseit, miután túl sokáig csak végrehajtották a más irodákból borítékban kapott döntéseket. Ez szintén jelentős fejlemény, mivel a vállpántosok politikai befolyása fölöttébb aggasztó mértékeket öltött. A rendszer visszavágott, és az igazságszolgáltatás révén érvénytelenítette a rendkívüli pártkongresszust, ez azonban nem változtatja meg a politikai erőviszonyokat.

A PNL, az USR és az RMDSZ reformista tömb egyre olajozottabban működik, Bolojan, Fritz és Kelemen következetesen egyeztetik álláspontjaikat, és egyhangúan leszögezték, hogy nem szövetkeznek többé az őket hátba szúró PSD-vel.

Az AUR is ugyanúgy elutasította az intrikák és háttér-megállapodások politikáját, Simionnak is elege lett abból, hogy az államfő és a PSD folyamatosan elhatárolódnak az AUR-tól, nyilvánosan megalázóan megbélyegzik, amikor viszont a forró gesztenyét ki kell kaparni a tűzből, sunyiban hozzájuk folyamodnak. Ha az AUR segítségére van szükségük, akkor nyíltan vállalják fel, ne a háttérben húzzák a szálakat. Az AUR nélkül nem megy, szögezte le Simion a kulisszák mögötti cselszövések nagymesterének tekintett PSD-nek: sem kormányt buktatni, sem kormányt beiktatni. Az AUR sem lesz a PSD utánfutója, az európai szocialisták reakciójától tartó PSD azonban nem meri nyíltan felvállalni az AUR-ral való szövetséget.

A szocdemek politikai mozgástere jelentősen beszűkült, mondhatni, hogy két szék közé estek. Grindeanuék azonban kötik az ebet a karóhoz, noha nyilvánvaló, hogy sem a PNL–USR–RMDSZ-tömb, sem az AUR nem hajlandó elfogadni feltételeiket.

Hasonlóképpen beszűkül Nicușor Dan államfőé is, akit az európai-reformista irányzat vezérének reméltek tavalyi megválasztásánál, mégis a PSD fanarióta csapatában játszott, maga ellen fordítva ezzel kiábrándult híveit és politikai zsákutcába manőverezve magát. Hosszas elutasítás után immár az előrehozott választások lehetőségét sem zárja ki, noha továbbra sem tartja kívánatosnak. Többszöri próbálkozás ellenére a politikum képtelen megoldani a PSD okozta politikai válságot. Ha valamilyen csoda révén mégis sikerülne valamilyen kormányt alakítani, az borítékolhatóan ingatag és rövid életű lesz, aligha lenne képes kitölteni a ciklus hátralévő két és fél évét. A parlamenti többséggel rendelkező PSD–PNL–USR–RMDSZ-kormány is csak 10 hónapig húzta, holott eleinte korántsem volt a mostanihoz hasonló ellenségeskedés. 

Lehet, a választópolgároknak sikerülne megoldani azt, amit a politikumnak nem sikerül. Előrehozott választosokon.