Populizmus

Napjaink sokszor használt, mondhatni népszerű szava, a populizmus tegnapelőtt egy olyan romániai személyiség nyilatkozatában hangzott el, akit a bizalmi listán mindig magasra értékel a hazai közvélemény, az aktuális hatalomtól függetlenül.

A Román Nemzeti Bank valamikor miniszterelnökséget is megjárt kormányzója arra figyelmeztetett: a populizmus csapdája „a pokol felé vezető út” Románia számára.

A fogalmazásból világosan kiderül, hogy a populizmus valami nagy rossz. Pedig nem volt ez mindig így. A fogalom megjelenése, a francia polgári forradalom idején, jó két évszázada, majd a 19. század végi észak-amerikai farmermozgalmak idején teljesen mást jelentett: a nép érdekeiért való kiállást. Mai egyértelmű negatív jelentése modernebb, az utóbbi néhány évtized „vívmánya”.

De mi is a populizmus, amelyet nagy előszeretettel használ mind a sajtó, mind a (főleg az éppen akkor ellenzéki) politikusok hada – ma?

Korunk modern populistája (olcsó vigasz: nem csak Romániában) azt mondja, amit a nép hallani akar, azt ígéri, ami a népnek tetszik, úgy cselekszik (legalábbis ígéretei szerint), ahogy azt a nép elvárja tőle. Például: nagyobb fizetést, nyugdíjat, kevesebb megszorítást helyez kilátásba, általában gondosan elhallgatva, hogy miből, miként szándékszik ezt elérni. Ha ígéreteit valóra váltaná, miközben az országot sem tenné tönkre, nagy államférfi lehetne belőle. Csakhogy a populista felelőtlenül és a helyzet nem ismeretében, vagy képességeit messze túlértékelve, demagóg módon ígérget fűt-fát (ezt Romániában szükségtelen bővebben fejtegetni, példákkal alátámasztani húsz év „igazi demokrácia” után), hogy aztán, hatalomra jutva, tehetetlennek bizonyuljon ígéretei betartására, sőt – ami erkölcsileg még súlyosabb megítélés alá esik – ne is emlékezzen rájuk.

A Román Nemzeti Bank politikai babérokra immáron nem pályázó kormányzója ezekre célzott a súlyos romániai gazdasági helyzet kapcsán, amikor felhívta a figyelmet a választások közeledtén a felelőtlen ígérgetések veszélyére, hangsúlyozva: „a költségvetési hiány problémáját félelmetes nemtörődömséggel kezelik, a köztartozás szerkezetét és terhét pedig háttérbe szorítják”.

Régi igazság: a populizmus terjeszkedése világos utalás arra, hogy problémák vannak a működő demokráciával.