Pozitív tehetetlenség

Eddig sem öntött el az empátia meleg hulláma tőle, de most már lúdbőrözik a hátam, csak amikor a cigányok pozitív diszkriminációjának újabb fejezeteiről hallok-olvasok. 

Szerintem, akkor kell valakin megejteni a pozitív diszkriminációt, ha ő is akarja. Az eddigi tapasztalataim szerint azonban a cigányok nem akarják. Ha pedig elfogadják, akkor cserébe kérnek valamit. Például, hivatalból jár nekik hely az oktatás minden lépcsőfokán, de a szülő elvárja az uzsonna, meleg ebéd, szállítás, ösztöndíj egyikét mellé. Húsz év alatt annyira beléjük oltották a pozitív diszkriminációt, hogy ha a tanár rászól a cigánygyerekre, beszekundázza, akkor rásütik, hogy cigányellenes, és csak azért. Azt sem értem, miért kell nekik külön munkaerőbörzét szervezni. Ahova mi elmegyünk, az nekik nem jó? És sorolhatnánk mindannyian a példákat, de amióta Sarkozy bevágta a téglát a Szajnába, Európa felszisszent, a téma pedig főcsámcsogási eszköz lett. Jaj, sürgősen meg kel oldani a cigánykérdést, nosza gyerünk beszéljünk róla az EP-ben, fórumokon, médiában. Támogassuk, segítsük őket felzárkózni, integrálni, helyet keresni nekik a sokszínű társadalomban és egyéb üres, a valósággal köszönő viszonyban sem levő teóriákat csorgatnak le ránk.

Hát akkor, én sok sikert kívánok nekik. Ugyanis közel húsz éve mást sem hallunk Nyugatról, mint hogy képtelenek vagyunk integrálni a cigányokat, pfújj, milyen barbár népek élnek itt Keleten. Akkor tessék integrálni az olasz, francia, belga nagyvárosok körüli cigánytelepeken élőket, tessék megpróbálni állandó munkára fogni a tolvajlásból, kéregetésből, csalásból, prosti-futtatásból élő, tízezres klánokat a fejétől a ranglétra alján álló kiszolgáló személyzetig. Lássuk, mire jutnak. Évezredes belső rendszabályokat, életmódot, hierarchiát az unió teljes költségvetéséből sem lehet programokkal megváltoztatni.

Hogy miért? Errefele mindenki tudja, hogy azért, mert ők maguk nem akarnak változtatni életvitelükön. Legalábbis az elsöprő többség. Kár, néhány valóban remek kivétellel kampányolni a cigányok „receptivitásáról”, arról, hogy ha segítő jobbot látnak, azonnal belekapaszkodnak.

Nem kapaszkodnak. Nekik a tapasztalatok és a valóság szerint ez az életmód tökéletesen megfelel. És isten ments egy szemetelő, manyélét mobiltelefonról hangosan hallgató cigányra rászólni az utcán, villamoson, mert mi járunk pórul. Aki kifele, társaságban a pozitív diszkrimináció fontosságát papolja, amikor egyedül van, nagy ívben kikerüli az utcán a cigányokat, és magában fogalmazza csak meg bentről fakadó véleményét.

Aki eddig csak végigfutotta a fenti sorokat, most azt hiszi, cigányellenes vagyok. Aki meg is akarja érteni, látja, sem kifele, sem befele nem vagyok, csak érzékelem, hogy a pozitív diszkriminációs játék már rég zsákutcában pörög és a megcélzottak egyre magabiztosabbak, azt hiszik, rájuk semmiféle társadalmi norma, törvény nem vonatkozik. Mert ők pozitívan diszkrimináltak, fél tőlük rendőr, orvos, közalkalmazott, börtönőr.

Ha megdobnak valakit kővel, annak kötelessége kenyérrel visszadobni, másképp cigányellenes. Az nem cigányellenesség, ha valaki elítéli a cigány bűnözést, hogy naponta látja, mi van az utcákon, és elképzeli, mi lesz tíz év múlva.

Megoldás fent?

Majd megmondják Brüsszelben.

Megoldás itt?