Profitpolitika

Hogy a hazai politikusoknak nem jó a renoméjuk, azt eddig is tudtuk. Hogy a politikában való részvételt nagyon sok átlagpolgár csupán az egyéni érvényesülés, nem a nép és a haza mindenek fölötti szolgálata eszközének tekinti, az sem hat újdonságként. Egy minapi közvélemény-kutatás eredményei csak megerősítik ezt a közfelfogást.

A CIADO által szervezett, 3500 személy megkérdezésével február végén–március elején zajlott országos felmérés szerint a lakosság jó háromnegyede (76%) úgy gondolja, hogy a jelenlegi politikai osztály nem elég érett és nem eléggé felelősségteljes a közérdekű problémák kezelésében.  

Ha a kedves olvasó hirtelen nem tudná, mi az a CIADO, emlékeztetjük, a Drogellenes és Emberjogi Országos Központ, amelynek céljai közt az első pontban ez olvasható: „a szervezet felkarolja és védelmezi az emberi jogokat és az emberi méltóságot, a civil és a jogállami értékeket”.

Nem tekinthetjük tehát elefántnak a porcelánboltban a szervezetet, ha a hazai politikai osztályról, parlamenti képviselőkről „kérdezősködik”. A válaszokból pedig az derül ki, hogy parlamenti képviselőink egyre rosszabb hírnévnek „örvendenek”, az abszolút többség szerint a politika nem más, mint a profitcsinálás módozata. Az „uninominális”, azaz névre szóló választással a parlamentbe jutott képviselők a pártok álláspontját képviselik, mondta a megkérdezettek 79 százaléka, a jelenlegi kormány és kormányzati politikusok felelőtlenül kezelték a válságot és a sérülékeny személyek védelmét (75%), csak a megkérdezettek egyharmada szerint kerültek be a parlamentbe a képviselők hozzáértésük alapján, 61% azt hiszi, hogy a képviselőket az üzleti körök érdekei juttatták be a parlamentbe, végül jó négyötöd úgy látja: a közérdekű témákról szóló vitákban a parlamentben és a sajtóban nem ideológiai alapon folynak, hanem a személy elleni támadáson van a hangsúly, és így tovább.

Lehangoló a kép, nemde?

Szögezzük le: a fentiek nem tények, hanem vélemények, amelyek akár túlzottak, sőt teljesen hibásak is lehetnek.

Ám, mint azt régen tudjuk, sokszor nem is maga az igazság a fontos, hanem az, hogy az ember mit hisz igazságnak – mert aszerint gondolkodik és cselekszik. És nagy baj van, ha a valóság és a róla alkotott kép legfeljebb apró részletekben egyezik.