Proteszt-szavazás

Ismét földcsuszamlás szerű politikai átrendeződést hozott a vasárnapi államelnöki választás, noha – az érvénytelenített novemberi választással ellentétben – immár nem okozott akkora meglepetést, nem egy teljesen ismeretlen jelölt kerekedett fölül.

Vasárnap lényegében megismétlődött a novemberi forgatókönyv, csupán fokozottan. Most is proteszt-szavazás volt a PSD–PNL-rendszer ellen, a kormánykoalíció jelöltje most is elvérezett az első fordulóban. A félelmetes méreteket öltő társadalmi düh lényegében elérte célját, a szavazópecsétek úgymond „visszahozták a második fordulót”. Most is lényegében három politikai irányzat mérkőzött meg a szavazópolgárok bizalmáért, és ugyanazok kerültek a döntőbe, még ha jelöltjeik személye megváltozott is. Novemberben a nacionalista beállítottságú, frusztrált társadalmi rétegek Călin Georgescut támogatták, most viszont George Simiont emelték első helyre. Akkor az européer, jobboldali reformista, többnyire USR irányultságú rétegek jelöltje Elena Lasconi volt, ő jutott be a döntőbe második helyről, most viszont Nicușor Dan jutott be ezen kategória képviselőjeként a döntőbe. Ráadásul mindkét oldal megerősödött novemberhez képest: Simion most a szavazatok közel 41%-t gyűjtötte be, többet, mint saját maga (13,9%) és Georgescu (22,9%) együttesen novemberben. Dan közel 21%-os eredménye is fölülmúlja Lasconi 19,2%-os novemberi teljesítményét, utóbbi pedig csak támogatóinak keménymagjára (2,7%) számíthatott. A választók tehát nem a jelölt személyére szavaztak – ha a saját szekértáborban más volt az esélyesebb, rögtön átpártoltak hozzá –, hanem egyértelműen a rendszer ellen!

Akárcsak novemberben, a nagy vesztes most is a korrupt és arrogáns PSD–PNL, Crin Antonescu pedig most nagyobbat bukott a három párti kormánykoalíció egyedüli jelöltjeként, mint az akkori jelöltek külön-külön. Antonescu csupán 1,89 millió szavazatot (20,1%-t) kapott, miközben Ciolacu (19,1%), Ciucă (8,8%) és Kelemen (4,5%) együttesen 3 millió szavazatot (32,4%-t) gyűjtöttek be! Akkor Ciolacu csupán hajszálnyival, kevesebb, mint 3000 szavazattal maradt le Lasconitól, Antonescu viszont több mint 86 ezerrel Dantól.

Holott Antonescu óriási előnnyel indult, ő rendelkezett távolról a legtöbb kampánypénzzel, a központi sajtó és a televíziók nagy része is az ő szekerét tolta, s három kormánypárt kampányolt neki. Úgy, hogy a PSD–PNL–RMDSZ-koalíció a kormányt és a helyi közigazgatás 98%-t uralja, s mindhárom alakulat jelentős szervezeti háttérrel rendelkezik. Ez csak részben segített, Antonescu csak Szatmár, Maros, Hargita és Kovászna megyékben végzett első helyen az RMDSZ-nek köszönhetően, illetve Biharban az RMDSZ és Ilie Bolojan személyes tekintélyének köszönhetően. A jobboldal erdélyi és nagyvárosi erődjeiben (Kolozsvár, Temesvár, Nagyszeben, Brassó, Bukarest, Jászvásár stb.) Dan simán megelőzte, a PSD regáti fellegváraiban – melyből Ciolacu 16-t nyert meg – viszont kivétel nélkül Simion győzött. Vagyis a tekintélyes PSD-s és PNL-s pártapparátusok befuccsoltak: vagy nem voltak képesek mozgósítani a szavazókat, vagy saját pecsenyéjüket sütögették a háttérben.

Antonescut két malomkő húzta vissza. Az egyik az volt, hogy ő volt a lassan közutálatnak „örvendő” rendszer hivatalos jelöltje, ami hatalmas hátrány volt a proteszt-szavazás országos hangulatában. A másik pedig saját korábbi teljesítménye, a jobboldali szavazók jelentős része nem felejtette el a 2012-es puccsot, sokkal hitelesebb alternatívának tartván Nicușor Dant. A PSD baloldali szavazóbázisa pedig inkább a disszidens Pontát és Simiont támogatta, mintsem Antonescut; a magyarság ugyan rá szavazott, de kisebb számban járult az urnákhoz, holott az RMDSZ vért izzadva kampányolt érte. A magyarok támogatása nélkül Antonescu alighanem még csúfosabban leszerepelt volna.

A nagy meglepetés Ponta 13%-os eredménye, aki több szavazatot hasított ki a PSD-től, mint amennyire a pártközpontban számítottak. Ami arra utal, hogy Ciolacuék már nem ellenőrzik a helyi PSD-s pártapparátust, a szocdemek szavazóbázisa pedig inkább a frusztrált nacionalista irányzattal rokonszenvez, ami komoly előnyt jelenthet Simionnak a döntőben, Ponta pedig a királycsináló szerepét játszhatja.

A PSD–PNL-rendszer nem értette meg a novemberi választás üzenetét. Az akkori választás érvénytelenítése, valamint Șoșoacă és Georgescu kizárása vörös posztó volt a már korábban is nyilvánvalóan látszó, elégedetlen lakosság szemében. Utóbbi visszavágott, és hatalmas pofont kent le a rendszernek. Aligha lehet ismét érvényteleníteni a választást külső beavatkozásra és szociál-média manipulációra hivatkozva.