Putyin és az ónos eső

Két nagy probléma foglalkoztatja a napokban a budapestieket: Putyin és az ónos eső. Az utóbbi már három napja okoz komoly gondokat az egész országban, előbbi csak a mai (csütörtökre – szerk. megj.) napra keseríti meg a fővárosiak életét.

Az eső már tegnapelőtt este rákezdte, tegnap reggelre jól lefagyott, majd még némi hó is hullt rá. Kora reggelre a gyalogos közlekedés felért egy Balaton-átfutással: úgy araszoltunk előre a jégen, mintha tojásokon járnák. Aztán felengedett a fagy, déltájban már szó szerint bokáig jártunk a latyakban.

A rádió és televízió egyfolytában mantrázta, hogy ki mindenki mi mindennel takarítja az utakat, de hogy hol, az rejtély maradt, ugyanis mindenütt vastag sár és tónyi tócsák borították a város utcáit. Nem mondom, mostanában lassan hozzászokunk ehhez, csak elvergődünk valahogy a célig... 

Igen ám, de itt jön be a képbe Putyin. Érkezik! Jó hír. Megbénul a főváros. A főbb közlekedési utakat lezárták. A földalatti nem jár, az MO-s és az M3-as út felől  se ki, se be, a belvárosban nem járnak a buszok, vagy nem oda mennek, mint máskor. Egyszóval teljes a káosz.

Közben délelőtt még leesik egy kis ónos eső, nosztalgiázunk: hogy is volt, mikor Putyin két évvel ezelőtt itt járt... És hogy miért kell annyi utat lezárni azért az egy páncélautóért (amely állítólag egy aknát is kibír), nos, ezt Georg Spöttle fejti meg reggel a rádióban: azért, mert nem lehet tudni, melyik úton megy majd. Biztonsági okokból. Sőt, a csatornafedeleket is lehegesztették, nehogy ott jöjjenek fel a merénylők. No, ha most egy csőtörés történik, mire lejutnak, hogy megjavítsák, szépen elúszunk, ónos esővel, vagy anélkül.

Mikor ezeket a sorokat írom, már megy Putyin... a reptér felé. Ha felszáll, majd lemegyek vásárolni. Mert most hiába dalolnám: „Csak azt mondd meg, rózsám, melyik úton mégy el...” úgysem tudnám meg. Legfeljebb azt, hogy nem jár a villamos.

Közben a tárgyalások befejeztével sajtótájékoztatót tartott Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor.

Szó esett a tárgyalásokon a gázszállításról, az atomerőmű építéséről, a Dunaferr orosz tulajdonosának jelentős befektetéséről, vízgazdálkodásról, űrkutatási támogatásokról, és nem utolsó sorban az ukrán helyzetről. Ezek a témák rég fennforognak a magyar–orosz tárgyalásokon, és minden részletét még napokig olvashatjuk majd a médiában.

Egy új dolog azonban megütötte a fülemet: annyira szeretjük az oroszokat, hogy egy szerdai döntés értelmében négy Magyarországon található orosz ortodox templom felújítására 2,4 milliárdot forintot különít el a kormány a költségvetésben. Így, a reformáció évében, nagyon szeretnék hallani arról is, mennyit költünk a Kárpát-medence-szerte omladozó protestáns templomok rendbehozatalára? Tudom, gonosz kérdés, de óhatatlanul felmerül.

Késő délután van, Putyin nemsokára felszáll, és a politikai sárdobálásoktól, olimpia kontra „nolimpia” csatától, a metrófelújítástól, a 4-es metró korrupciós botrányától... és az ónos esőtől eltekintve újra béke és csönd lesz Budapesten.

Mint hallottuk, jövőre Orbán megy Putyinhoz. Húúú... megkönnyebbültünk. És reméljük, jövőre az ónos esőt is megússzuk...