Jó néhány napja borzolják már a kedélyeket világszerte a törökországi események. A kudarcba fulladt államcsíny kapcsán mindenféle pletykák, feltételezések és összeesküvés-elméletek látnak napvilágot.
Ki szervezte? Ki tudott róla? De a legfőbb kérdés: Qui prodest? Kinek használ?
Erdogan esküdt ellenségként tekint Fetullah Gülen tanítóra és hitszónokra, aki önként költözött el Törökországból, különben megölték volna. Már jó ideje Pennsylvaniában él, megkapta az állampolgárságot is. Erdogan a puccs ürügyén kérte kiadatását az USA-tól, de azt a választ kapta, hogy amíg nem tudja bizonyítani a vádat, addig nem tárgyalnak erről. A puccs óráiban maga Gülen nyilatkozta, hogy nincs köze az államcsínyhez, és nem is helyesli. Őt tehát valószínűleg kipipálhatjuk.
Ha, mint egyesek feltételezik, a CIA keze is benne lenne a dologban, a puccs bizonyára sokkal jobban sikerül. Ők nem pancserek. Az Egyesült Államoknak inkább kínos az ügy. Törökország ugyanis NATO-tag, tehát Amerika katonai szövetségese, méghozzá geopolitikailag fontos adottságokkal (pl. az Iszlám Állam elleni légi hadjáratban). Az incirliki bázis az egyik legfontosabb NATO-támaszpont a térségben, de említhetnénk a Boszporuszt is. Törökország a NATO végvára Irán, Irak, Szíria felé.
Vannak, akik szerint maga az elnök szervezte a puccsot, hiszen ez a lehető legjobb eszköz arra, hogy minden vélt vagy valós ellenségével leszámoljon.
Azt, hogy maga rendelte el, nem lehet bizonyítani, de majdnem biztos, hogy előre tudott róla. Éppen a puccs előtt utazott el vidéki házába, és negyedórával a támadás előtt hagyta el azt. Maga sem titkolja, hogy kiváló alkalom nyílott számára a „hadsereg megtisztítására”. És azóta vadul tisztogat. A katonákon kívül felfüggesztettek vagy őrizetbe vettek több ezer bírót, tanárokat, egyetemi oktatókat, egyetemistákat, állami alkalmazottakat, akik nem követtek el semmit, csak esetleg elképzelhető, hogy szimpatizálnak Gülennel vagy a kurdokkal. Többtucatnyi rádió, tévé és újság szerkesztőségét zárták be. Már több mint 50 ezer embert érint a tisztogatás, és nincs vége. Nemrég jött a hír, hogy a magánkézben lévő kórházakat, iskolákat, alapítványokat is megszállta a hadsereg. A rendkívüli helyzet leple alatt az államfő gyakorlatilag bármit megtehet.
Erdogan korábban évekig volt kormányfő. Aztán indult az elnökválasztáson, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy jelentősen megerősíti az elnöki jogköröket, és gyakorlatilag egyszemélyes hatalmat épít ki. Nem is téglánként, hanem falanként bontja le Atatürk örökségét, a modern, szekularizált államformát, vagyis a szultanátust 1923-ban felváltó köztársaságot. Erdogan pártja iszlamista gyökerű, és sokkal jobban illik hozzá a teokrácia. Érdekes módon Törökországban épp a "gülenisták" ragaszkodnak a demokratikus berendezkedéshez, hiszen Gülen, bár hittudós, modern gondolkodású.
Ankara már több mint tíz éve tárgyal az EU-tagságról, csekély eredménnyel. Néhány fejezetben sikerült előrelépni, de minduntalan megakad a folyamat.
Az elmúlt időszakban Erdogan a vízummentességet követelve próbálta zsarolni az EU-t a menekültek átengedésével. De Törökország eddig sem tartotta vissza a migránsokat. Menekülttáboraikban nyomorúságosak a körülmények, a befolyó ENSZ-támogatás jó részét lenyúlják, és az EU-tól követelnek még több pénzt a menekültek ellátására. Közben az elnök állampolgárságot ígér az ott élő szíreknek. A török–szír határon pedig olyan szakaszok is vannak, amelyek gyakorlatilag nyitottak, mert a török hadsereg már képtelen bármiféle ellenőrzésre.
Az államcsínykísérlet tehát egyedül Erdogannak használ. A bevezetett rendkívüli helyzetben gyakorlatilag egyedül kormányozhat, az ellenzék, a másként gondolkodók – sőt általában a gondolkodók – kiiktatásával veszélyesen megerősítheti hatalmát. Bár az EU-t zsaroló próbálkozásai rendre elbuktak és a puccs utáni durva tisztogatás csak rontott a helyzetén, a halálbüntetés bevezetésének meglebegtetésével olyan félelmet kelthet hazai politikai ellenfeleiben és bírálóiban, hogy teljhatalmát senki sem kérdőjelezi meg.
A puccs tehát sikerült. Erdogannak.
Hozzászólások