Reálpolitika

Luciferi röhögéssel adták el előre a medve bőrét a vasárnapi választások előtt bizonyos bukaresti politikusok, politikai elemzők és személyiségek, azt jósolva, hogy az erdélyi magyarságnak a következő négy évben, a 2013–2016-os időszakban már nem lesz parlamenti képviselete, nemcsak kormányzási feladatokat nem vállalhat, de semmilyen újabb követelésekkel sem állhat többé a sarkára.

Az igazsághoz tartozik, hogy a józanabb, tapasztaltabb, kulturáltabb és európaiabban gondolkodó politikusok megértették: ha másért nem is, hát legalább az új hatalom európai szalonképessége és a hazai nemzetiségi béke érdekében másfélmillió nem román anyanyelvű állampolgár kizárása a hatalmi ágazatokból veszélyes lenne amúgy is éretlen demokráciánkra.

Az is az igazsághoz tartozik, hogy az erdélyi és a magyarországi politikai körök közül is voltak, akik nem örültek az RMDSZ választási győzelmének, megosztották a magyarságot.

Az eredmény ismert: ez utóbbi törekvések az erdélyi magyar választók csupán tizenhárom százalékét tudták meggyőzni, az ebből való következtetések levonása nem a mi dolgunk.

Bizonyára megteszik azt hamarosan, mint ahogy egy jelentős magyarországi politikus már meg is tette ezt: szerinte is újra kell gondolni a mellényeket, az erdélyi magyarság csak akkor képviseltetheti magát eredményesen, ha túlteszi magát a személyes sértődöttségeken és ellentéteken, és összefog.

Csodákba nem bízhatunk, a hőzöngésekben sem, csak a reálpolitikában.

Az még nem jelent sokat, hogy a vasárnap győztes hatalom kijelölt miniszterelnök-jelöltje, jelenlegi miniszterelnökünk már a választások estéjén az eredmények ismeretében azonnal tárgyalásra hívta az RMDSZT-t, s azt sem zárta ki, hogy az akár kormányszerephez is juthat, annak ellenére, hogy az új hatalomnak a parlamenti matematika szempontjából nem lenne szüksége rá.

Tegnap már láthattuk, hogy milyen sokan szeretnék a magyarokat ellenzékben látni, hogy minél kevésbé érvényesítse majd a hangját, amikor jövőre Románia új alkotmányát módosítják és átszervezik az ország területét.

E hangokat hallva, hogy megnyugtassák saját szélsőségeseiket, Pontáék is kezdtek egy kicsit visszalépni…

De kettőn áll a vásár, nemcsak az új bukaresti hatalom számításain, hanem a mi érdekeinket képviselő erdélyi magyar politikusok bölcsességén is.